Blog2.0

VAS HAPPENIN' DRÁGÁK?:)

Gondoltam ide is kiteszem az új blognak a címét.Igen, igen.Belekezdtem egy másikba :')

Kérdeztétek, hogy lesz-e ehhez epilogus, amire a válaszom nem :( sajnálom.

Nagyon sokan kértétek az új blogot és nagyon sok mindenki mondta, hogy olvasni fogja, szóval most itt a lehetőség rá!

Tárátátátátáráááááá: http://suddenchange.blog.neon.hu/

Ma tettem fel a negyedik részt, úgyhogy még semmiről nem vagytok lemaradva ;)

Puszi!<3

45.The End...

Ez a nap is elérkezett Édeseim:(<3

Annyira imádlak titeket, hogy nagyon.

A véleményeiteket élmény volt olvasni, még ha nem is írtam vissza rájuk egyenként.

Rengeteg komment és nézettség gyűlt össze ez alatt a 45 rész alatt.             45 rész... ♥

Fenomenális volt veletek ez a négy hónap!

Remélem azért néhányan magatokra ismertetek egy-egy résznél és nem volt teljesen idegen ez a történet.

Arra kérek mindenkit, hogy aki olvasta eddig a történetet, hagyjon egy véleményt ehhez az utolsó részhez...így utoljára :')

Nagyon fogtok hiányozni!

Jó olvasást utoljára!<3

LOVE!

Remélem még találkozunk...

-Mikor kell menned az orvoshoz?-érdeklődött Zayn, miközben megeresztett egy halvány mosolyt. Az ágyamon feküdtünk, féloldalasan egymással szembe.

-Holnap tizenegyre.-bólintottam kelletlenül, ugyanis semmi kedvem nem volt hozzá. Viszont valahol örültem, hogy végre leveszik a fekvőgipszem és járógipszet tesznek fel helyette. Amióta a koncertes kis baleset volt, nem mehettem sehova. Egy hete még csak ki sem tettem a lábam a házból. Emily ma reggel ment el, mert az apukája elutazott és az anyukájának segítség kellett a boltjukba.

-Végre járógipszed lesz...-sóhajtotta megkönnyebbülten.

-Remélem azzal már járhatok dolgozni.Annyi lemaradásom van, hogy csoda ha betudom hozni. -fordult egyet, így a hátamon feküdtem, közben a plafont fürkésztem.

-Azt találd ki!Dehogy mész dolgozni gipsszel a lábadon.-kötötte ki határozottan, mire felé fordítottam a fejem és rámosolyogtam. Közelebb húzódott, megfogta a csípőmet és maga felé fordított. Arcomra simította kezét. -Vigyázhatnál jobban magadra!-suttogta, miközben pillantásával fogva tartott. Elvesztem azokban a nagy barna szemekben.Közelebb hajoltam hozzá, ajkaimat az övéire tapasztottam. Egy percig sem gondolkozott, rögtön visszacsókolt. Annyi aggódás, féltés és szeretet volt benne, hogy elmosolyodtam csókunk közben. Rásimítottam kezemet a hátára és még közelebb húztam magamhoz.

-Most nem lehet...-vállt el egy pillanatra ajkaimtól, de rögtön utána kaptam. Éreztem, hogy legszívesebben elvigyorodott volna, de visszafojtotta. Mikor ziháltan elváltunk egymástól, pulcsijába temettem arcomat és hosszasan beszívtam illatát.

-Szeretlek.-hajolt közelebb és nyomott egy puszit a fejem tetejére, majd fejét a párnák közé süllyesztette.

-Mindennél jobban.-suttogtam, miközben felé néztem. Édesen elmosolyodott és csücsöríteni kezdett. Elnevettem magam, majd feljebb tornászkodtam és megcsókoltam. 

-Itt alszok ma?-birizgáltam a pulóverének cipzárját.

-Szeretnéd?-fürkészett mosolyogva, mire ajkamba harapva bólintottam.-Akkor itt.-jelentette ki.

-Hány óra van?-hunytam le a szemeimet és hirtelen fáradság tört rám.

-Fél hét.-kaptam meg a választ a feltett kérdésemre.-Álmos vagy?-aprót bólintottam.

Miután mind a ketten lezuhanyoztunk, együtt megvacsoráztunk, bezuhantunk az ágyba.Annyira hiányzott már ez, hogy együtt aludjunk és reggel arra ébredjek, hogy ő még mindig itt van mellettem.

Közelebb húzódott hozzám, betakart magunkat.Hátam csupasz mellkasához ért, mire bizsergő érzés futott végig rajtam.

-Szép álmokat Édesem.-adott egy puszit vállgödröcskémbe, kezeit hasamra simította.Kezeimet övére helyeztem és mosollyal az arcomon aludtam el.

*Július 8.*

Ez a nap is elérkezett és végérvényesen is felnőttnek mondhatom magam, bár szívem mélyén még mindig egy bohókás kislány vagyok.

Már korán reggel a telefonomra keltem.Sms-em jött néhány családtagomtól, régi osztálytársaimtól, barátaimtól.Anyu, Emily és a fiúk felhívtak, de személyesen is meg fognak ma látogatni.

Kitakaróztam, nehezen felkeltem és a héten felrakott járógipszemmel elbotorkáltam a szekrényemig. Kivettem belőle egy fehérnemű szettet, egy szürke, vállpánt nélküli ruhát, ami a deréköv alatt lengébb fazonú volt. Magamra kapkodtam a kiválasztott szerelést és a fürdőbe igyekeztem. A hajamat kifésültem, besütöttem és leengedve hagytam. Arcomat rendbe tettem, szolid smink és már készen is voltam. Összepakoltam a szobámat, a nappalit. Úgy döntöttem, hogy majd ha itt lesznek rendelek pizzát, mert én biztos, hogy nem fogok főzni azzal az isteni főzőtudományommal. Hiába, hogy lány vagyok, ez van.

Fél kettőkor megcsörrent a kaputelefon. Beengedtem a vendégeimet és mire kinyitottam az ajtót az öcsém a nyakamba ugrott.  Annyit nőtt, hogy az hihetetlen. Most éreztem csak igazán, mennyire hiányzott. 

-Édesem.-suttogtam elérzékenyülten, miközben szorosan öleltük egymást. Közben felért anyu és Em is. Anyu előkapta a fényképezőgépet és könnyes szemmel mosolyogva csinált rólunk egy képet. Miután letettem Nicket ő beszaladt a házba, én pedig anyuhoz léptem.

-Kicsikém, de hiányoztál!-ölelt meg ő is szorosan.-Jól vagy?Lábaddal minden oké?-rohamozott el a kérdéseivel miután elengedett és végig pásztázta az arcom minden egyes szegletét. Mosolyogva bólintottam, mire adott egy puszit a homlokomra.

-Nick!Mit csinálsz Drágám?-kiáltott hirtelen a hátam mögé. Hátralestem és megláttam, amint az öcsém a lehető összes cipőt kiszedi a cipős szekrényemből és vígan játszik a magassarkúimba. Anyu azonnal odament hozzá. Nevetve visszafordultam Emilyhez és egymás nyakába ugrottunk. 

-Boldog születésnapot te állat!Ez nem ér, hogy én csak szeptemberben leszek hivatalosan is nagykorú.- duzzogott egy sort, mire nevetve a vállára csaptam.

-Valahogy csak kibírsz még három hónapot.-rántottam meg a vállam és beinvitáltam a barátnőmet a lakásomba. Anyu már a konyhában tömte Nicket gyümölcsökkel.Gyorsan visszadobáltam a cipőimet a szekrénybe és beszélgetni kezdtünk a konyha asztalnál.

Valamikor három óra felé ismét megcsörrent a kapu telefon és tudtam, hogy ezek már nem lehetnek mások, csak a fiúk. Emilyvel egyszerre pattantunk fel. Ő odaszaladt az ajtóhoz és felengedte őket. Mire én odabotorkáltam, addigra már a fiúk felértek és Emily Niall nyakában csimpaszkodott (?). Mikor észrevettek, egyenként odajöttek és jól összeölelgettek. Mindenki felköszöntött. Megfogtam Zayn kezét és a konyhába húztam. Puszival köszöntötték egymást anyuval és beszélgetni kezdtek. A fiúk letelepedtek a kanapéra a nappaliban.Emily és Niall izgalmasan meséltek valamit egymásnak, míg Harry, Louis és Liam Nickkel szórakoztak. Véleményük szerint menő szavakra tanították. 

Visszamentem Zaynhez és anyuhoz a konyhába, akik még mindig lelkesen beszélgettek, hisz már elég régóta nem látták egymást. Mikor megálltam a barátom mellett, elhallgattak és mosolyogva meredtek rám mind a ketten, ami lássuk be azért egy kicsit zavarba ejtő volt.Zayn az ölébe húzott, ügyelve a lábamra.

-Milyen hivatalosan is nagykorúnak lenni?-kérdezte vigyorogva, miközben az asztal alatt össze kulcsolta ujjainkat.

-Valami nagyobb szabadság érzetre számítottam, vad érzelmekre, de semmi.-rántottam meg hanyagul a vállam, majd mind a hárman felnevettünk.

Később csatlakoztunk a nappaliban szórakozó társasághoz.Úgy gondolták itt az ideje ajándékozni, mire vadul tiltakozni kezdtem, hogy nincs szükségem ajándékokra.

-Ha már megvettem, had adjam már oda.-nevetett fel Emily, mire a többiek egyetértően bólogatni kezdtek.Lementek a kocsiba az ajándékokért, míg én fent maradtam Zaynnel, Liammel és Louisszal. Az utóbbi kettő még mindig Nickkel volt elfoglalva. Zayn megfogta a kezem és áthúzott a másik szobába.

-Mi van Emilyvel és Niallel?-kérdeztem tőle zavartan, miközben felültem az asztalomra.

-Nem tudom.Niall azt mondta mostanában sokat beszéltek a neten.Ennyi.-rántotta meg lazán a vállát, majd közelebb jött és egyik kezét a derekamra simította. Másik kezével farzsebébe nyúlt és egy apró dobozkát szedett ki belőle. A szívem őrülten dobogott, a pillangóim vadul csapkodtak a hasamba, majdhogynem kitörve onnan és a torkomban keletkezett gombóctól nyelni is alig tudtam.

-Boldog születésnapot Édesem!-adta át, mire remegő kezekkel a doboz tetejéhez nyúltam és leemeltem róla. Valamilyen szinten megkönnyebbülés áradt szét a testemben, hogy egy gyönyörű szép nyaklánc volt benne. Csillogó szemekkel kiemeltem a dobozból és jobban szemügyre vettem. Ezüst hosszú lánc volt a végén egy ezüst madár medállal, aminek a hátába a nevem volt belekarcolva.

Könnyes szemmel rámeredtem.

-Ez gyönyörű szép.Köszönöm.-öleltem át szorosan, majd elhúzódtam és szenvedélyesen megcsókoltam. Zihálva elhúzódott és felajánlotta, hogy nyakamba teszi a nyakláncot. Miután még egyszer megköszöntem és egy újabb csókot váltottunk, kimentünk a többiekhez.

Mosolyogva figyeltek minket.

Először anyu adta át a közös ajándékát Nickkel, ami egy gyönyörű szép táska volt. Azonnal anyu nyakába vetettem magam és nem bírtam megköszönni a méreg drága, hófehér színű ajándékot. A következő Emily volt, akitől egy kék telefontokot kaptam a telefonomra, aminek a hátán apró kövekkel volt kirakva a dream felirat. Vigyorogva megköszöntem tőle és le is cseréltem a tokomat. A fiúk következtek akiktől egy közösen vett pulcsit kaptam. Ám, hogy ne legyen ennyire egyszerű, a pulcsin az ő képük volt rajta és a képek alatt aláírva mindenkitől. Nevetve öleltem meg őket sorba.

Miután kezdett a társaság éhes lenni, megrendeltük a pizzákat.Fél óra elteltével meg is érkezett, bepusztítani viszont sokkal kevesebb időbe telt. 
Hétkor aztán anyu úgy döntött, hogy ők elindulnak haza Nickkel, Emilyt pedig sikerült rábeszélnem, hogy itt maradjon még néhány napra. Elbúcsúztam anyuéktól és visszabotorkáltam a szobába. Az ajtófélfának támaszkodva hallottam, ahogyan Harry Zaynnel veszekszik félreállva az egyik sarokban. 

-Mikor mondod már el neki?-kérdezte idegesen Harry.

-Nem ronthatom el vele a mai napot.-túrt kétségbeesetten Zayn a hajába.Nem ronthatja el a napot? Mivel? Mit kell elmondania? Vadul zakatoló szívvel hallgattam a társalgásukat tovább.

-Az a gond, hogy ezt már nem most kellene elmondanod, hanem még az elején kellett volna.-

-Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, de majd megoldom.Oké? Had legyen az én problémám...-

-OKé, haver én megértelek, de egy Amerikai turné nem a világ legfelemelőbb érzése ilyen dologban.Főleg nem nyolc hónapig.-veregette meg a vállát Harry, majd hirtelen találkozott a tekintetünk.Lesokkolva, földbegyökerezett lábakkal bámultam magam elé. Szívem összeszorult, a pillangó had felhagyott a csapkodással a gyomromban, mérhetetlen erejű fájdalom kerített hatalmába, amitől alig kaptam levegőt.Megfeszült a vér ereimben, az agyam vadul kattogott a dolgon. Nem tudtam, hogy ordítsak, vagy utat engedjek a sírógörcsömnek. És ez volt az a pont, amikor szívem kettérepedt és feladtam. Nem akartam már semmit ami vele kapcsolatos. Küzdöttem érte ennyi ideig feleslegesen, hogy aztán még csak meg sem említ egy nyolc hónapos amerikai turnét. NYOLC HÓNAP! Másnak is ennyire fájdalmas mindig minden, vagy csak én szenvedek ennyire időről-időre? Sokkal rosszabb érzés, mint mikor csak szimplán megfeledkeznek rólad. Ez annál sokkal rosszabb volt. Úgy éreztem magam, mint akit megaláztak, majd jól a földbe tapostak. Mintha mindvégig hazugságban éltem volna. Még az is megkérdőjeleződött bennem, hogy szeretett-e igazán. Mert, hogy én száz százalékig az biztos, ezért is fáj most annyira elviselhetetlenül, hogy mindjárt elájulok tőle.

Harry kétségbeesetten bámult rám, mire Zayn is megfordult. Látta rajtam, hogy hallottam mindent, minden egyes szavát, minden egyes mozdulatát. Elsápadt az arca és másodperceken belül lépett oda hozzám és húzott magához. Zokogva temettem az arcom pulcsijába. Ölébe kapott és nem törődve a többiekkel, átvitt az én szobámba. Mikor leültetett maga mellé az ágyra, felpattantam és lenyelve a sírásomat ordibálni kezdtem.

-Mit képzelsz magadról? Esetleg mikor akartál szólni? Vagy akartál szólni egyáltalán? Azt hittem az őszinteségen már rég túlléptünk. Nyolc hónap? NYOLC HÓNAP ZAYN MALIK? Teljesen meghibbantál, hogy nem mondtad el? Lehet, hogy nem fogadtam volna túl jól, de biztos, hogy jobb vége lett volna, mint most lesz.-keltem ki magamból és emelt hangon elmondtam a véleményem az egész dologról.Kezem-lábam remegett. A gipsztől csak egy helyben álltam, de gondolatban fel-le járkáltam tehetetlenül. Némán, fal fehér arccal hallgatta a dühkitörésemet. Ám régen rossz felé járt, ha azt hitte, hogy ez csak egy hétköznapi dühkitörés lesz.

Ellágyult a szívem, ismét visszatért az az összetaposott, megalázott érzés.A sírás már megint a torkomat fojtogatta, ezért nem is lepődök meg, hogy csak halk hangon tudtam megszólalni.

-Itt már régen nem arról van szó, hogy ennyi miatt megsértődöm. A többi eset is igen megrázó volt egy kapcsolat számára, de mint láttad, valahogy még túlélte. Viszont most. Ezzel az apróka kis elhallgatással elvesztettél mindent ami velem kapcsolatos.-suttogtam mélyen a szemébe nézve, kegyelmezetlenül.Ajkai elnyíltak és hitetlenkedve nézett rám. Felpattant az ágyról.

-Nem.Nem.Nem és nem. Nem teheted ezt. Farah az isten szerelmére, csak ezt...ne!-suttogott meggyötörten, miközben könnyhálót véltem felfedezni szemeiben.Derekam köré fonta a karjait és megpróbált magához húzni, de én lelöktem magamról a kezeit.

-Ha neked ez most borzasztó érzés, akkor gondold el nekem milyen.-mutattam mellkasára.- Köszönöm, hogy ilyen emlékezetessé tetted a tizennyolcadik születésnapomat. Mit ne mondjak, valahogy kibírtam volna e nélkül is.-néztem még egyszer utoljára a szemébe, amiből már apró könnycseppek hullottak az arcára.Egy óriásit sóhajtottam, erősnek mutattam magam és magára hagytam a szobámban.
Kibicegtem a nappaliba és az első embernek a nyakába estem zokogva.Harry volt az.

-Minden rendben Királylány?-simogatta a hátamat, mire csak megráztam a fejem.-Mi történt?-kereste a tekintetem, de nem engedtem el.

-Vége.-suttogtam meggyötörten azt a fájó, szúró érzést keltő, felejtő, megbánó, utálatos szót.

-Mi csoda?-pattant fel a kanapéról Emily, miközben átvett Harrytől. Elsuttogtam neki, hogy majd este elmesélem ha elmentek a többiek. Nem mertem a fiúk szemébe nézni, egyszerűen nem tudtam, de nem is akartam. 

-Léptünk.Oké?-ölelt meg Louis, mire erősen magamhoz szorítottam és elbúcsúztam tőle.A következő Liam volt, akitől kaptam néhány biztató szót, annak ellenére, hogy semmit nem hatott.Miután Nialltől is elköszöntem már csak Hazza volt hátra.

-Majd hívlak, jó?-ölelt meg.Bólintottam.Még egy darabig úgy álltunk, majd kinyílt a szobaajtó és kilépett rajta Ő.Fal fehér, lehajtott arccal, de még így is láttam vöröslő szemeit. Fel sem nézett csak felhúzta a cipőét és kiment. A fiúk még egyszer elköszöntek és utána eredtek. 
Hosszú, kínlódó, szívszaggató, álomtalan estének néztem elébe Emilyvel.

*8 hónappal később*

Leírjam milyen volt az elmúlt 8 hónap? Szerintem fölösleges, úgy is mindenki gondolja.

Harryvel kétnaponta beszéltem telefonon, Zayn eleinte küldözgette a sok sms-t és számtalanszor hívott, de miután nem reagáltam egyikre sem, azt hiszem beletörődött és felhagyott a próbálkozásaival. Harry néha megemlítette, hogy a srácra rossz ránézni, olyankor közöltem vele, hogy én sem festek jobban. Csodáltam Harryt, mert nem hozta fel egyszer sem a béküljünk ki témát, tudta, hogy ezt nekünk kell megoldani, ha megakarjuk.Sokkal inkább elterelte a figyelmem.Hülyéskedett, bolondozott, mesélt a napjaikról, az őrült helyzetekről és akár órákig képes volt áradozni a rajongóikról.Minden egyes telefon beszélgetésnél mosolyogva hallgattam ezt a részt. A karácsonyt és a szilvesztert anyuéknál töltöttem, de akármennyire is akartam ott maradni még egy ideig ebben a helyzetben, a munkám nem engedte. Emily mikor tudott meglátogatott.Olyankor csajos napokat tartottunk, kibeszéltük az élet nagy problémáit, ami két tinédzser lánynak lehet és teljesen elterelődtek Zaynről a gondolataim. A probléma az volt, hogy csak ezeken a napokon. Mikor egyedül voltam szinte csak Ő járt a fejemben. Hol lehet? Mit csinálhat most? Jól érzi magát? Hogy van? Neki is annyira hiányzom, mint ő nekem? Mi lesz ha hazajönnek?

Az utóbbi kérdésre meg is kaptam a választ.

Reggel gyorsan összeszedtem magam, mert írt Harry egy sms-t, hogy egy óra és itt van a gépük. Felvettem egy farmernadrágot, fehér hosszú ujjút, rá egy barna, kötött pulcsit.Felvettem a mamuszos csizmámat, majd mivel már eléggé tavaszias idő volt, a kabátom helyett csak egy szőrös, fehér mellényt vettem fel. Bedobáltam egy táskába a cuccaimat, bezártam az ajtót és leszáguldottam a lépcsőn. A gyűjtögetett pénzemből és anyu kipótolt, karácsonyi ajándék pénzéből, végre megvettem a saját kocsimat. A kis fekete-kék smart már ott várt a ház előtt. Imádtam minden egyes részét.

Bepattantam, gázt adva kiparkoltam és elindultam a reptér felé.

Összefontam mellkasomnál kezeimet és egyik lábamról a másikra billegve vártam a fiúk magángépét, miközben próbáltam nem megfagyni. Elhatároztam magamban, hogy ez a mellényes dolog még bőven várhat. Mikor befutott a gép, a pulzusom az egekbe szökött és fal fehér arccal vártam míg megérkeznek. Mikor megláttam egy szőke fejet kibukni a repülőgép ajtajából, azonnal odafutottam és Niall nyakába vetettem magam.

-Farah! De jó újra látni!- ölelt meg szorosan, miközben megpörgetett a levegőben. Nevetve engedtem el és az addigra leérő Liamet és Louist is megöleltem.

-Semmit nem változtál te csaj.-borzolta össze Lou a hajamat, mire Liam egyetértően bólogatott. Az ajtóban felbukkant egy fáradt arc, de amint megcsapta azt a hűvös szél egyből kipattantak a szemei  és felköhintve összébb húzta magán a pulóverét.

Szelíden mosolyogva vártam, hogy mikor vesz észre, majd hirtelen azt vettem figyelembe, valaki a nyakamba ugrott.Tehát észre vett.

-Királylány!Hiányoztál.-ölelt magához boldogan Harry és az előbbi álmosság már el is tűnt.

-Te is.-bújtam pulcsijába mosolyogva.

-Jó hideg van.-állapította meg- az ezek szerint fázó- Liam. Miközben Harry még mindig ölelt - bár én sem akartam a hideg miatt elengedni, legalább nem fáztam- megpillantottam a válla felett egy kócos barna hajat, amitől hatalmasat dobbant a szívem. Annyira megváltozott, de közben még sem. Még levegőt is elfelejtettem venni, miközben feltérképeztem külsejét.

Majd hirtelen egy hosszú fekete hajú lány arcát láttam felbukkanni, aki jólesően felsóhajtva kilépett az ajtón, odasétált Zaynhez és összekulcsolta kezeiket.

Úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak. Szemeim azonnal megteltek könnyekkel és inkább Harry vállába fúrtam az arcomat. Szívem lassan, fájdalmasan dobogott tovább. A mosoly eltűnt az arcomról, helyette könnycseppek váltották fel útját. Igazából magam sem hittem el, hogy haza jön, bocsánatot kér és minden rendben lesz, de valahol mélyen reméltem valami ilyesmi drámai variációt.

Az előbbinél sokkal gyorsabban kezdtek potyogni a könnyeim, próbáltam vissza tartani a zokogásomat.

-Láttad őket ugye?-suttogta Harry a fülembe, mire aprót bólintottam. Szorosabban magához vont és engedte, hogy a hideg szél ellenére összekönnyezzem a felsőjét.

Niall, Liam és Louis kapkodták a fejüket rajtam és a mellettük álló, csókolózó pár között. Már oda sem néztem, egy pillanatra sem méltattam tovább. Niall odajött és szomorúan rám pillantott, mire megeresztettem felé egy keserű mosolyt.

Mikor a gerlepár elvált egymástól, találkozott a pillantásom a barna szempárral. Meghökkenve nézett könnyes szemeimbe. Azonnal elkaptam a fejem.

-Azt hiszem, hogy...-köszörültem meg a sírástól berekedt hangomat.-...én most megyek.-jelentettem ki, miközben Harry aggódó szemeibe pillantottam. Aprót bólintott, majd miután elköszöntem a másik három fiútól- akik megígérték, hogy mihelyst lesz idejük, meglátogatnak- Harry elkísért a kocsimig.

-Jó legyél, és ne csinálj semmi hülyeséget. Ne törődj vele, oké?-nézett rám határozottan, mire keservesen, de bólintottam.- Majd hívlak Királylány!-ölelt meg, miközben adott egy puszit a fejemre. Beültem a kocsiba és elhajtottam.

Alig vártam, hogy végre hazaérjek és kedvemre kínlódhassak otthon. Már a lépcsőházban nem tudtam megálljt parancsolni zokogásomnak, ezért gyorsabban szedtem a lépcsőfokokat. Mikor felértem, kinyitottam az ajtót, bementem, bezártam és lecsúsztam a földre. Szúrt, mart, égetett, borzalmasan fájt.

Másfél óra szenvedés után felálltam az ajtóból, elvonszoltam magam a szobámig ahol átöltöztem egy sima melegítőbe és....és a zöld pulcsijába.

Levágódtam hassal az ágyra és a neten kezdtem kutakodni. Minden fan oldalon meg volt említve az új barátnője. Én miért nem tudtam róla? Harry miért nem mondta el?

Megnyitottam a róluk készült képeket. Többnyire lesi fotók voltak. A lány gyönyörű volt a képeken. Hosszú, fekete haja, kreol bőre tökéletesen illet Zaynhez, aki az összes képen bolondozva, nevetve beszélgetett a barátnőjével.

Felhőtlenül boldognak látszottak a képeken, amitől nekem összeszorult a szívem, de próbáltam kipislogni az újabb könnyeket a szememből.

Nézegettem tovább a képeket, majd az egyik képen elmosolyodtam (!). Egy kirakatnál állnak. A lány aranyosan Zaynhez bújik aki fél kézzel átöleli és ad egy puszit a fejére. Ismerős ugye?

A helyzet az, hogy azon a képen sokkal jobban néztek ki, mint...mi a miénken. Szörnyen fájt és nem tudtam mit kezdeni az érzéssel, de valahol örültem neki és tudtam, hogy az okosabbik felem már elfogadta, hogy más lánynak mosolyog úgy szépen, hívja Édesemnek és kényezteti a csókjaival. Más lányt szeret.

Nagyon fájt, de igen is tudtam, hogy a mi filmünk véget ért és neki kezdődött egy új. Egy sokkal jobb, boldogabb film.

Felmentem twitterre és csipogtam egyet.:

Farah_:

''Ha mindig azt nézed, miért ne légy együtt valakivel, nem is jön össze. De egy adott pillanatban lehet, hogy hagyni kéne, és megélni a szív dolgait...'

VÉGE.

44.Idegesség

Kevés volt a vélemény nyilvánítás, kevés volt a látogatottság, kevés volt az időm, DE mégis itt van az új rész.

A történet vége már megvan, viszont nem árulok el belőle semmit.

Eldönthetitek, hogy nagyon hosszú zárórészbe írjam le, vagy még külön rövid részekbe szedve. A két variáció közt nincs különbség, csupán egybe vagy külön van megírva.Döntsétek el!

A részhez jó olvasást!<3

Love.

Ui.:Eszti lelőtte a poént :(:DD

Leírhatatlan az az érzés ami kavargott bennem a koncert alatt.A torkomban hatalmas gombóc keletkezett, ahogy végig néztem a bandán.Valami megfogalmazhatatlan érzés kerített hatalmába, hogy a barátaimnak mondhatom ezeket a srácokat.Sokkal többet érnek, mint puszta énekes haverok.Mikor végig vezettem rajtuk a tekintetem, az utolsó fiúnál megálltam. Felsóhajtottam és próbáltam feldolgozni, hogy aki ott áll a színpadon, összes erejét összevetve csak az éneklésre és a rajongóikra koncentrál, akit millióan szeretnek és rajongnak érte, aki imádja a directionereiket és mindig kiáll mellettük, az ott az én barátom. Az én Zayn Malikom. Meg sem akarom kérdőjelezni, hogy miért pont én, hiszen úgysem kapnék rá értelmes választ.

Ahogy a hangjuk beterítette az egész stadiont, tömérdek sok rajongó ordította velük a szöveget, de volt aki sírva csodálta őket, és volt aki teljesen megőrült tőlük.Utóbbi kategóriába sorolható az én barátnőm is, aki végig ugrálta, sikoltozta a koncertet tizenhét éves léte ellenére.

A kedvenc számaimat én is velük énekeltem, de nem ordibálva, ahogyan a többi lány. Zayn néha felém pillantott és olyankor megajándékozott egy észveszejtő mosollyal, amit én kisebb szívrohammal, lepkékkel kommenteltem.Természetesen visszamosolyogtam rá.

Nem hittem volna, de a koncert felénél már csak azt vettem észre, hogy egy óriási fájdalom belenyilall a lábamba és abban a pillanatban összecsuklottam és a földre estem. Egyenesen rá a gipszemre. Hogy is gondolhattam volna, hogy fekvőgipsszel eljövök egy koncertre? Ennyire hülye azért én sem lehetek. Úgy látszik mégis...

Emily rögtön utánam kapott és kétségbeesetten kérdezgetett, hogy mi történt, jól vagyok-e. A körülöttünk lévő vip lányok rám szegezték tekintetüket. Voltak meglepett, sajnáló, kérdő, értetlen és lesajnáló pillantások. A legkevésbé sem tudtam ezekkel foglalkozni mert a hatalmas fájdalom okozta könnyfátyol elborította a szememet és alig láttam tőle valamit. Tudtam, hogy a fiúk is látták a színpadról, de nem hagyhatták abba az éneklést.

Egyre csak a szúró fájdalmat éreztem a lábamban. Ömlött rólam a víz, ziháltam. A pulzusom az egekbe szökött, a torkomban hatalmas gombóc keletkezett.Sírógörcs szorongatott, de megpróbáltam visszatartani. Mindig sikerült erősnek lennem, magabiztosnak, határozottnak, de egy valamiben pocsék voltam. A fájdalom elviselésében. Sosem bírtam.

Megéreztem, amint egy egy testőr a felkap a kezébe és kifelé visz a tömegen keresztül, egyenesen a hátsó részhez ahonnan jöttünk. Emily gyors léptekkel követett minket, miközben idegesen káromkodott az orra alatt. Nem tudtam eldönteni, hogy azért amiért képes voltam fekvőgipsszel eljönni, vagy amiért ott kellett hagynia a koncertet. Mind a kettő jogos idegesség volt.

Miután a testőr végig cipelt egy folyosó szerűségen, benyitott egy öltöző helyiségbe, letett az ott lévő kanapéra. Emily útközben lemaradt, majd később egy vizes ronggyal tért vissza és gyógyszerrel a kezében, amit fogalmam sem volt, hogy honnan szerzett ennyi idő alatt.

-Annyira hülye vagyok!-ült le mellém a kanapéra, miközben felém nyújtotta a gyógyszert és az asztalról elvett egy üveges vizet.Bekaptam és lenyeltem a kapszulát.

-Micsoda? Már miért te lennél a hülye? Tudtommal én jöttem el ilyen állapotban koncertre. Megérdemlem, hogy szenvedjek miatta.-ültem feljebb és bíztatóan néztem a barátnőmre, akinek addigra az arcán végig gyöngyöződtek a könnycseppek.Magamhoz húztam, mire nyakamba rejtette az arcát és megéreztem, amint könnyei végig futnak a nyakamon.

-De annyira fel voltam pörögve, hogy eszembe se jutott a lábad.Szörnyen önző voltam és nem is néztem, hogy neked mi lenne jó, csak a koncert lebegett a szemem előtt. Úgy sajnálom.-szipogott, miközben a hátát simogattam és hitetlenkedve bámultam magam elé, hogy képes önmagát hibáztatni az én hülyeségem miatt.

-Ne légy buta! Tudom, hogy mennyire örültél a koncertnek ezzel egyáltalán nincs semmi gond, nem te vagy a hibás Em!-próbáltam nyugtatni, mire bizonytalanul felnézett a szemembe. Mikor meglátta, hogy mennyire határozott vagyok és komolyan gondolom, aprót bólintott, majd ismét megölelt.

Egy fél óra elteltével még mindig nem hatott a gyógyszer és azt hittem megőrülök az érzéstől. Próbáltam nem kimutatni, hogy Emily nehogy aggodalmaskodni kezdjen.Abból úgysem sült volna ki semmi jó. Egyre csak olyas fajta gondolatok cikáztak a fejemben, hogy mit fog szólni mind ehhez Zayn. Hisz ő megmondta. És tényleg. Akár csak anyukámat hallanám, aki mindig megmondja előre, természetesen nem hiszek neki, de a végén beigazolódik, hogy mégis csak neki volt igaza. Ez is egy ilyen dolog volt, ugyanis Zaynnel volt egy kisebb fajta összeröffenésünk még otthon mikor már a többek kimentek és lemaradtunk. Megpróbált lebeszélni, hogy eljöjjek, mert ugye a lábam, de én váltig állítottam, hogy nem fáj és nem is lesz vele semmi probléma. Akkor tényleg nem fájt, most viszont megpusztulok tőle.

Mikor elhallgatott a zene és óriási üdvrivalgás ütötte meg a fülünket, azt jelezte, hogy vége van a koncertnek.

Két perc sem telt bele, hogy Zayn berontott az ajtón és már csak arra eszméltem, hogy a nyakamba vetődik. Izmai megfeszültek, arca vörös volt, teljesen le volt izzadva. Ám nem a fáradság volt a legnagyobb problémája, sokkal inkább a düh, ami elnyomta az érzést. Éreztem vadul dobogó szívét, és szinte eltudtam képzelni, ahogy erei megfeszülnek és majd szétrobbannak. Kevésszer látni ilyen idegesnek az biztos. Nem nagyon szereti az ilyesfajta érzéseit mutogatni.

Mikor elhajolt, félve pillantottam rá.

-Megmondtam!-suttogta az egyetlen szót, amire teljes mértékben fel voltam készülve. Aprót bólintottam és a lábamra szegeztem a tekintetem, ami ismét szúrni kezdett. Ő is lábamra szegezte szemeit, majd vissza rám. Ahogy ránéztem, tekintete ellágyult, majd szorosan megölelt.Fejemet izzadságtól nedves pólójába temetettem.

-Sajnálom!-motyogtam mellkasába, viszont meghallotta.Belepuszilt a hajamba, miközben kezeit óvatosan húzgálta a hátamon fel-le.

-Te- jó- úr- isten!-rontott be az öltözőn Harry csurom vizes hajjal és pólóval. - Farah, minden oké? Láttuk, hogy mi volt. Egyben vagy? Szörnyű volt látni a szituációt.-rohamozott meg a mondanivalójával, mire elhajoltam Zayntől és megnyugtattam az idegbeteg majmot.

A többiek is beözönlöttek az öltözőbe és kifaggattak. Nem szívesen meséltem róla, de egyszerűen kivallattak, mint valami bérgyilkost. Aztán áttértünk a koncertre. Emily őrjöngve mesélte, hogy milyen volt, amit a fiúk kuncogva hallgattak végig.

Egy idő után mikor hatni kezdett a gyógyszer és kevésbé fájt a lábam, úgy döntöttem, hogy Emily segítségével, nehéz erőfeszítések árán, de felállok, kimegyünk a folyósra és megvárjuk míg a fiúk átöltöznek. Kibicegtem az ajtón. Minden egyes lépés eléggé fájdalmas volt, de muszáj alapon megcsináltam.

Két perc múlva aztán csapódott az ajtó és Zayn teljesen átöltözve magához vont. Haja a koncert alatt szétjött és már nem volt kedve újból megcsinálta ezért csak egyszerűen a homlokára fésülte. Imádtam amikor így hordja a haját, de ez sajnos csak ritkán fordult elő. Éreztem rajta a spray szagát, amivel az izzadság szagot próbálta elnyomni.

Mikor a többiek is végeztek, Emilyvel kaptunk egy-egy pulcsit a hideg, esti időjárás miatt és elindultunk a kocsi felé. A többiek nevetgélve sétáltak végig a folyosón, miközben én Zaynnel lemaradva bicegtem ki. Az első lépésnél az ölébe akart kapni, de ragaszkodtam hozzá, hogy végig battyogjak. A stadionba vezető ajtó előtt a lányok hangosan sikítva és mindenfélét kiabálva próbálták visszahívni a fiúkat legalább egy közös kép vagy egy aláírás kedvéért, de miután a srácok vázolták a helyzetet, a tömeg nagyja megbékélve, jobbulást kívánva(!) odébb állt.A másik fele felháborodottan és gyilkos szemekkel nézett rám és Emilyre, aki Liam háta mögé bújva próbálta megóvni magát a csúnya pillantásoktól. Kiérve az épületből, még nem állt ott a kocsi a szél pedig egyre hűvösebben fújt. A rajongó lányok közül páran még ott voltak, akik nem adták fel, így kaptak egy-egy autogrammot, majd sikongva távoztak. Kirázott a hideg. Összefontam karjaimat mellkasomnál és próbáltam nem a fájó lábamra vagy éppenséggel arra koncentrálni, hogy mindjárt megfagyok. Hirtelen megéreztem két kart a derekamon, amitől elöntött a melegség.Megfordultam a karokban.Szorosan tartott magánál, miközben nyakába csimpaszkodva bújtam hozzá közelebb.

-Imádlak Maki!-suttogta a fülembe.

43.Koncert

Nem tűntem el!

*7

Jó olvasást!<3

Love.

-Mi a...?-esett be az öt fiú a szobám ajtaján, mire összenéztünk Emilyvel, de ahogy megláttuk egymást ismét ránk tört a nevetés. A fiúk összevont szemöldökkel és furcsa, értetlen pillantásokkal illettek miket, de aztán ők is elnevették magukat.

-Mit kerestek itt?-köszörültem meg a torkomat, miközben letöröltem a szemem sarkából kibuggyanni készülő könnycseppet.

-Jöttünk értetek!-tárta szét a karját Niall, mintha ez olyan egyértelmű lenne.

-Mi?De hát minek?-értetlenkedett Emily is, ezzel a fiúk tudtára adva, hogy ő sem tudja mi a helyzet.

-Zayn! Nem mondtad nekik?- fordult Louis a barátja felé, mire az említett srác vigyorogva a hajába túrt.

-Elfelejtettem.-rántotta meg nevetve a vállát.Tekintetünk találkozott, de csak egy pillanatra, mert ismét elkapta a röhögés.Gondolom az arcom miatt.

-Hahó! Kihagytatok valami apró kis információt!-ráztam meg a fejem, mire rám meredtek kérdően.Fájóan felsóhajtottam, hogy még egy ilyen dolog is képes kifogni rajtuk.

-Beavatni minket!-mutatott rájuk a barátnőm.

-Hát jöttök a koncertre!- kiáltott fel Niall és félkézzel belebokszol egyet a levegőbe. Emilyre néztem, aki csillogó szemekkel meredt maga elé, majd rám emelte kérlelő pillantását, aminek sosem tudok nemet mondani.

-Jó.Menjünk.-egyeztem bele, mire Em a nyakamba vetette magát, amit a fiúk egy elfojtott vigyorral kommentáltak.

-Van fél órát elkészülni.Két óra múlva SHOWTIME!-ugrált Harry össze-vissza.Eléggé fel volt dobódva a koncerttől.

A fürdőbe ráncigáltam a barátnőmet, hogy leszedjük a 'gyönyörű' sminket magunkról.Miután én sikeresen lesikáltam a magaméról, gyorsan ledörzsöltem Emilyéről is. Visszaugrált a szobába és a bőröndjéhez nyúlt.Kivette belőle a ruháit, majd sietős léptekkel megcélozta a fürdőszobát. A szekrényemhez léptem. Kivettem belőle egy fekete cicanadrágot, virágos hosszított felsővel. Gyorsan magamra kapkodtam őket, rávettem egy vékony kardigánt, hogy mégse fázzak.Nem volt kedvem a magassarkúhoz ezért csak egy kis fekete topánkát vettem fel.Táskámba beledobáltam a cuccaimat. Mire végeztem, Em kijött a fürdőből és helyet cseréltünk. Ő ment a szobába én a fürdőbe. A tükör előtt kihúztam a szemeimet, szempillaspirál, szájfény. Úgy döntöttem, hogy nem szedem szét a befonott hajamat, ezért csak megigazítottam, egy-két helyen megtűztem a laza fonást. Miután késznek nyilvánítottam magam, kisétáltam a fürdőből, bekaptam egy rágót és megnéztem hogy áll Emily. Mikor beléptem a szobába és megpillantottam, az állam a padlót súrolta. Vajszínű kis ruha volt rajta.  Ujjatlan része feszülős, derekánál színben passzoló öv, lefelé bővebb szabású. Lábán egy ugyanolyan színű, rózsás platform magassarkú. Táskája a kezében, haja besütve, sminkje halványan, de mégis szépen csillogó.

-Azta...-préseltem ki magamból az egyetlen értelmes szót, ami először eszembe jutott. Kétségbeesetten nézett rám, amit határozottan nem értettem.

-Nagyon rossz?- a hangja két oktávval feljebb csengett.

-Oltári jó nő vagy!-léptem oda hozzá, mire nevetve egymás nyakába ugrottunk.

Miután kisétáltunk a nappaliba, ahol a fiúk tanyáztak, hasonló képen fogadták Emilyt, mint én. Szegény szétpirulva lépett ki az ajtón.Miután bezártam mindent, eltettem a táskámba a kulcsot, lesétáltunk az emeletről egyenesen a kocsiba, elindultunk. Zayn mellett ültem, aki készségesen szorította a kezem, de már olyannyira, hogy azt hittem belilul.

-Mi a baj?-fordítottam felé a fejem, mire felnézett a szemembe és óvatosan megrázta a fejét.

-Semmi.-préselte ki a fogai közt a semleges szót. Egy darabig álltam a pillantását és kíváncsian vártam, hogy elmondja, de lesütötte a tekinteték.Aztán hirtelen villámcsapásként jutott eszembe a probléma.

-Csak nem izgulsz Édesem?-suttogtam ellágyult tekintettel, mire ismét megjutalmazott pillantásával és komoran egy aprót bólintott.Magamhoz vontam, mire először megfeszült a teste, de utána elengedte magát és vállgödröcskémbe temette arcát. Mosolyogva simogattam haját. Közben Harry  kérdőn nézett rám Zayn felé biccentve, mire megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi gond. Emily és Niall mondanom sem kell, hogy ismét jól elszórakoztak, mint mindig. Liam énekelt a rádióval, Louis pedig vezetni próbált a mellette lévő ülésen dalolászó barátjától.

*

Mikor odaértünk a hátsó ajtón besurrantunk, ám ott is álltak rafinált rajongók és megrohamozták a fiúkat, de átkeveredtünk közöttük és bementünk az ajtón. A folyosóra érve a fiúk előre siettek. Zayn a kezemnél fogva visszahúzott, mire kérdőn pillantottam szemeibe.

-Ezt vegyétek fel!-akasztott egy kártyát a nyakamba, a másikat pedig Emily kezébe nyomta, aki hasonlóan a nyakába rakta. Felemeltem a kártyát amin egy hatalmas felirat volt: V.I.P. - Arra menjetek a vip csoporthoz, onnan majd nagy mackók elkísérnek titeket a helyetekre, ahonnan nézni fogjátok a koncertet!-mutatott egy kisebb csoport felé.

-Mikor kezdtek?-

-Egy háromnegyed óra múlva.-kacsintott rám, mire elmosolyodtam és kaptam a számra egy apró puszit.-Mennem kell még átöltözni és beénekelni.Jók legyetek!-csókolt meg gyorsan, intett Emilynek és már el is tűnt a folyosón.

Em megragadta a kezem és a csoport felé húzott. A lányokon a fiúk képével ellátott póló és kezükben hatalmas táblák díszelegtek. Izgatottan, sikongatva várták a koncertet. Egy idő után tényleg jött a nagy mackó, akit Zayn említett és elkísért minket a kijelöl helyre. Ahogy elhaladtunk a kordonok mellett, megállapítottam, hogy rengetegen eljöttek. Az egész aréna tele volt visítozó, síró(?) rajongókkal, akik a banda vagy éppenséggel a fiúk nevét kiabálták. Mögöttünk hagyva a zsongó lányokat, megérkeztünk a vip részhez, ahol lepakoltuk a táskáinkat, de mivel ülőhely nem volt, ezért kénytelenek voltunk állni.Amúgy sem lett volna semmi kedvem ülni, de ahogy elnéztem a mellettem visítozó barátnőmnek sem.

Fél óra múlva már egy emberként üvöltötte a tömeg a banda nevét.Már mindenki homlokán izzat cseppek gyöngyöződtek és némelyik lány már nullára be volt rekedve.

A villanyokat lekapcsolták, a színpadi fények felgyulladtak, mire mindenki hangos üdvrivalgásba kezdett. A színpad árnyékában hamarosan megjelent öt árnyék és miután megvárták a kellő hatásszünetet, egyszerre megfordultak és már indult is az első szám a Gotta Be You...

42.Disney

Imádlak titeket! elhiszitek? Nem? Akkor is.

*8

Jó olvasást!<3

Love.

-Na mi van már nem is örülsz nekem?-hallottam meg egy ismerős hangot a fülem mellett, majd az illető belekuncogott a fülembe.Hangosan felnyögtem, majd jobban belefúrtam a fejemet a párnába.Felnevetett, mire szememhez kaptam kezemet és megdörzsöltem egy hatalmas ásítással kísérelve.

-Jó hogy nem már lenyelsz egybe.-húzta vissza a fejét az arcomtól.Meglöktem a fejét a kezemmel, de mielőtt még morogni kezdett volna, magamhoz húztam és miközben öleltük egymást kulturáltan a hajába ásítottam.

-Na most már húzz innen Farah!-lökött el magától vihogva a barátnőm.

-Jó reggelt.-húztam mosolyra a számat, amint megpillantottam izgatottan csillogó szemeit.

-Mit csináltál magaddal te láma?-vonta a tekinteték lábamra, mire nevetve megrántottam a vállam. -Nem is te lennél.-nézett rám vigyorogva,megcsaptam a vállát.

-Nem is te lennél, ha nem szólnál be.-nyújtottam rá a nyelvem, majd óvatosan felültem. Az éjjeliszekrényről levettem a hajgumimat és összegumiztam a hajamat a fejem tetejére.

-Hoztam kaját.-vette ki a szatyorból a Mc'Donalds-os zacskókat, mire felcsillantak a szemeim és kikaptam a kezéből a sajátomat.Öt perc alatt bepusztítottam a csibeburgeremet.

-És mi újság Zaynnel?-ült fel törökülésbe mellém az ágyra miközben ő még javában evett.

-Most interjú és dedikálás, este fellépés, egyébként semmi új.Megvagyunk.-rántottam meg a vállam hanyagul, majd a távkapcsoló felé nyúltam és bekapcsoltam a tévét.

-Képzeld Lucas tegnap üzent, hogy mikor futhatnánk össze. Érted? Még mikor futhatnánk össze...Úgyhogy a szakításunknál a szemembe köpte, hogy ő már másik lányt szeret.Erre most még megakarja magyarázni plusz arról érdeklődik, hogy mikor futhatnánk össze...azt hittem dobok egy hátast mikor felhívott.-kezdett bele a sztorizgatásába Em.

-Az durva. És mit mondtál neki?-kapcsolgattam unottan a tévét, mert egy értelmes film sem volt benne.

-Lekoptattam, de elég durván.-röhögött fel, mire felé tartottam a tenyerem ő meg belecsapott.Lepacsiztunk.

-Ahj már.Semmi nincs ebbe a tévébe.-nyomtam meg a piros gombot a távirányítón és kikapcsoltam a készüléket.

-Nézünk mesét gépen?-nézett rám a barátnőm csillogó szemekkel, mire elmosolyodtam.

-Naná!-vágtam rá bólogatva.Átöltözött melegítőbe, bedobott a mikróba egy adag popcornt és eltette a cuccait.Addig én kiválasztottam egy Disney rajzfilmet, ami ez esetben az Aladin lett. Emily visszajött a popcornnal, beljebb csúsztam az ágyamon, befészkelődött mellém és megkezdődött a mesedélután.

Az Aladin után további mesék következtek. Megnéztük a Szépség és a szörnyeteget, Arielt, Spongyabobot, a JONAS összes részét, Madagaszkár és Jégkorszak részeit, egyszóval minden őrültséget.

Épp a Szörny Rt. volt soron, amikor Zayn benyitott a szobába, nagy mosollyal az arcán és gyógyszerrel a kezében.

-Csoki!-köszöntem neki vigyorogva, mire Emily felé fordult intett neki, majd visszatapadt a laptopra.

-Mit csináltok?-jött közelebb, hogy szemügyre vehesse a programunkat, aztán mikor meglátta, felnevetett.-Ti most komolyan mesét néztek, mint két gyerek?-nézett rám nevetve, mire vigyorogva megrántottam a vállamat.Lehajolt és adott egy csókot, majd a kezembe nyomta a gyógyszert.Hálásan adtam még egy puszit a szájára.

-Már nagyon sokat megnéztünk.-nézett Zayn felé izgatottan a barátnőm, mire az illető ismét felnevetett és hitetlenkedve megrázta a fejét.

-Hihetetlenek vagytok!-

-Milyen volt a dedikálás és az interjú?-kíváncsiskodtam, miközben megpróbáltam óvatosan felülni, de felszisszenve a lábamhoz kaptam.

-Hé!-nyomott vissza azonnal az ágyba, mire lefelé görbült az ajkam.-Egyébként az interjú dög unalom, a dedikálás meg fárasztó, de túléltem.-villantotta rám hófehér fogait, mire a szédülés kerülgetett.Nem hiszem el, hogy még mindig ilyen hatással van rám.Képtelenség, hogy ennyi idő után még mindig nem szoktam hozzá a puszta látványához.

-Rajongókkal volt valami?-csatlakozott a témához Emily is.

-Az egyik elég illedelmesen megfogta a seggem.-közölte kimeresztett szemekkel, mire belőlünk kitört a nevetés.

-Nem volt vicces.-húzta fel az orrát sértődötten, de szája szélében ott bujkált az elfojtott vigyor.Emilyvel nevetve bólogattunk és próbáltuk legyőzni a Zayn okozta nevetőgörcsöt, de nem nagyon sikerült.

-Na jó nekem rohannom kell.További jó szórakozást és csajos délutánt.Khm.Vagyis inkább gyerekkori vágyak kiélését.-hajolt közelebb nevetve, majd gyorsan megcsókolt, Emtől elköszönt és már itt sem volt.

-Szegény.-nézett utána a barátnőm, majd rám szegezte a tekintetét.Egy ideig álltam szó nélkül, de utána egyszerre tört fel belőlünk a hangos röhögés, amint megkockáztatok, hogy még Mrs.Santos is hallotta az első emeleten.

Mikor végre abba tudtuk hagyni a nevetést, újra elindítottuk a mesét és nézni kezdtünk.

*

-Milyen legyen?-nyúltam a körömlakkjaimhoz, hogy kifessem Em lábujjkörmeit, miközben ő a hajamat fonta. A hátam mögött ült és két oldalamnál előre nyújtotta lábait.

-Lehet szivárványos, mint múltkor?-kérdezte izgatott hangon.

-Lehet.-bólintottam.-Milyen színek legyenek benne?-

-Lila, pink, sárga, kék és és és neon zöld.-

-Hú.Érdekes összeállítás, de oké.-egyeztem bele, majd elkezdtem rétegenként kifesteni szivárványosra a körmeit.Időközben ő végzett a hajam befonásával ezért ficánkolni kezdett, mire kezébe adtam a telefonomat és azon netezett.Csinált egy képet az egyik elkészült körméről, majd feldobta twitterre. (persze a képetxd)

-Kész van már?-nyavalygott Em egy húsz perc múlva.Megérintettem a kifestett részt és mosolyogva vettem tudomásul, hogy a remekmű elkészült.

-Igen.-csúsztam nehezen odébb, hogy jobban szemügyre vehesse. Tetszését egy kisebb sikítással és egy arcra puszival közölte.Nevetve néztem, amit a barátnőm éppen leművelt.

-Játszunk bekötött szemmel sminkeset!-fordult felém törökülésbe, mire nevetve bólintottam és megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy neki is én is szembe legyek vele.Felpattant az ágyról és legközelebb már egy sminkes táskával jött vissza, majd ugyanúgy elhelyezkedett, mint az előbb.

Mindkettőnk szemét bekötöttük.Először én pingáltam ki Emilyt mindenféle cuccal. Miután ő elkészült, hagytam, hogy ő is azt csináljon velem amit akar. Ám mikor a szájfényemet megéreztem a szemhéjamon összetapadni, tudtam, hogy borzalmasan festhetek ki már most.

Mikor mind a ketten készen lettünk, lerántottuk egymás fejéről a kendőt és szemügyre vettük egymást. A barátnőmnek vörös rúzzsal volt kihúzva a szemöldöke, valami elképesztően borzasztó csík szeme lett és az egész fejét beterítette a pirosító. Visítva mutogattunk egymásra és nem bírtuk abbahagyni az ismételt röhögőgörcsöt. Ma már másodszor és még csak délután van. Miután jól kiszórakoztuk magunkat a másikon, kezünkbe vettünk egy-egy tükröt és szemügyre vettük saját magunkat is. Említsem vagy felesleges, hogy röhögőgörcsöt kaptunk harmadszorra is?! Úgy néztem ki, mint a száz egy kiskutyából az egyik kutya. Tele voltam fekete szemceruzás csíkokkal és pöttyökkel, szájfény a szemhéjamon és egy narancssárga rúzs folt a számtól körülbelül négy centire.

-HÁT ITT MEG MI AZ ISTEN VAN?-

Díj 2.0

TENKJŰSZÓMÁCCS(L) (Angel & Britta, Black_Butterfly,rebecca55)

Szabályok:

~Tedd ki a képet a blogodra!

~Köszönd meg annak, akitől kaptad!

~Írj 6 dolgot magadról!

1. Mondtam már, hogy imádlak titeket? nem? pedig igen.<3

2. IMÁDOM KOCKABOB SPONGYANADRÁGOT!

3. London minden mennyiségben!

4. Szent Johanna Gimi függő vagyok.ezvan.(Cortez<3)

5. Ez titok, de én vagyok Mrs.Styles.

6. Music is my life!

~Küldd tovább 5 írónak linkkel együtt! (az előző díjnál már elküldtem annak az öt írónak)

~Hagyj megjegyzést a blogukon!

41. Elő ajándék

Kellemes Ünnepeket Csibéim!<3

*9

Jó olvasást!<3

Love.

Sikeresen megkaptam az elő születésnapi ajándékomat.

Egy jó nagy, nehéz gipszet a jobb lábamra.Gratulációt persze szívesen fogadok mindenkitől.

El sem tudom képzelni, hogy lehettem ennyire béna, hogy leesek az első és második emelet közötti lépcsősorról, de a szerencsémen már meg sem lepődöm. Le sem tudom írni mennyire zsibbadt a lábam. Viszonylag nem sokáig tartott ez a stádium, ugyanis nem sokkal később már azt hittem leszakad a lábam a hasogató, fájó, lüktető érzéstől. Mivel nem tudtam felállni, ezért a két fiú összekapart a földről, Zayn az ölébe kapott és levitt a kocsiig. Harry beült a volán mögé, míg a barátom besegített az autóba és nyugtatott, hogy semmi baj nem lesz, vagy éppen a fejemhez vágta amiért ennyire szerencsétlen vagyok. Az egyik pillanatban végig gyöngyöződtek az arcomon a könnycseppek az elviselhetetlen fájdalomtól, a másik pillanatban meg már röhögtem amiért tényleg ilyen csak velem történhet meg. Zayn kevésbé találta viccesnek, hajába túrva idegeskedett. Harry inkább nem szólt semmit, megpróbált minél hamarabb az épülethez juttatni minket.

Miután megröntgenezték a lábam, kiderült, hogy a bokám majdhogynem szilánkosra tört. Tátott szájjal bámultam az orvost, amint szárazon közli a tényeket. Zayn annyira erősen szorította a kezemet, hogy az már szinte fájt, de nem szóltam rá.

Azonnal begipszelték a lábam.Fekvőgipsz.Nagyszerű.

*

-Biztos, hogy nem kell semmi?Holnapra kérjek szabadságot és felmenjek Nickkel?-kérdezte aggódva anyu ezredjére a telefonba.

-Biztos.Nem kell feljönnötök.Elég lesz jövőhét hétvégén, addigra remélem meg lesz a járógipszem.-nevettem fel kínosan miközben hajamba túrtam.

-Jól van Kincsem.Emily már pakolja a cuccait, reggelre már ott lesz.-

-Tényleg?-csillantak fel a szemeim, amint anyu tájékoztatott, hogy a legjobb barátnőm feljön ápolgatni.

-Igen.Lehetetlen volt lebeszélni róla, de őszintén, nem is akartam lebeszélni.Biztos vagyok benne, hogy Zayn is szívesen segítene neked, de nyilvánvalóan ő nem tud mindig ott lenni...-

-Igaz.-ismertem be.

-Leteszem, mert Nick éhes és már kiabál a kanapén.Képzeld, már beszél pár szót!-mesélte anyu lelkesen, mire elöntött a boldogság.Az öcsém már beszél.

-Na ne! És mit mondott?-

-Hát eddig anya, fúj és baba.Plusz mostanában szokása mindent végig mutogatni.-

-Tipikus Nick szavak.-nevettem fel rekedten a hatalmas gombóctól a torkomban.-Hiányoztok.Nagyon...-suttogtam megtörve

-Te is nekünk Kicsikém.Ne tudd meg hányszor mászik át Nick a szobádba és keres, hogy hol vagy...-sóhajtott anyu a telefonba.-Biztos, hogy ne menjünk fel holnap?-

-Anya! Kibírom jövőhétig.-

-Rendben.-egyezett bele, miközben Zayn leült mellém az ágyra és mosolyogva fürkészett.Dobtam neki egy puszit, mire felnevetett és bedőlt a párnáim közé.

-Na leteszem.Sziasztok, szeretlek titeket!Jövőhéten találkozunk, de addig még úgy is beszélünk.-köszöntem el, majd kinyomtam a telefont. Zaynre pillantottam, aki szemeimbe mélyesztette pillantását. Elmosolyodtam, mire közelebb hajolt és nyomott egy puszit a szám sarkába.Mielőtt elhajolt volna, félkézzel visszarántottam és megcsókoltam.

-Utálok háton feküdni.-nyavalyogtam miután elhúzódott.

-Pedig még egy darabig biztosan így kell lenned.-húzta el a száját és a gipszemre pillantott.

-Néha eléggé fáj.-vallottam be az igazságot.

-Holnap hozok valami fájdalomcsillapítót.-simította meg a hajam.-Viszont csak beugrom valamikor délután, mert interjú és dedikálás lesz délelőtt, este meg fellépés. -húzta a száját, mire megsimogattam a kezét és megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy semmi gond.

-Egy: nem vagyok halálos beteg.Kettő: holnap már itt lesz Em.-

-Akkor oké.-villantotta rám féloldalas mosolyát, amitől majdnem elhaláloztam.

-Viszont ezzel halálos beteggé tudsz tenni, ha nem hagyod abba.-mutatta a szájára, ami addigra már kétszer körbeérte a fejét.

*

-Éhes vagy?-

-Nem.-

-Szomjas vagy?-

-Nem.-

-Fáj valamid?-

-Igen.-

-Mid?-

-Ez kérdés?-

-Igen.-

-A lábam.-

-Tudok valamit segíteni?-

-Nem.-

-Még mindig nem vagy éhes?-

-Nem.-

-Biztos? Egész nap nem ettél semmit.-

-Zayn Malik!-

-Igen? Úgy hívnak.-

-Leállnál?-

-Nem.-

-Miért?-

-Nincs kedvem.Igazán jól szórakozom.-

-Örülök neki...-

-Tényleg?-

-Hagyd már abba komolyan.-dobtam neki nevetve egy párnát.

-És ha nem?-hajolt közelebb az arcával, mire gyorsabb tempót vett fel a szívem és vigyorogva szemeibe néztem.

-Ööö...-gondolkoztam valami fenyegető dolgon, de hirtelen semmi nem jutott eszembe.

-Ööö?-húzta fel a szemöldökét, majd ha lehetséges még közelebb hajolt.Éreztem leheletét arcomon.

-Passzolnám a választ.-suttogtam ajkaiba, majd megszüntettem magunk között a milliméternyi távolságot és számat övére tapasztottam.Vigyorogva csókolt vissza, miközben félkézzel hajamba túrt, másik kezével támasztotta magát, hogy ne essem rám.

40. Üldözés

40.fejezet :') (elsemhiszem)

Remélem tudjátok ez mit jelent:\

Azért jó olvasást!<3

Love.

-Igen?-vettem fel a vadul csörgő telefonomat az éjjeliszekrényről.

-Hali Királylány.Mit csinálsz ma?- hallottam meg Harry hangját a vonal másik feléről.

-Ööö semmit?!-jelentettem ki, de inkább kérdésnek hangzott.Felnevetett.

-Dehogynem!-kiáltott fel.Felvontam a szemöldököm, persze ő ezt nem láthatta, ezért folytatta.- Jössz velem vásárolni.-jelentette ki egyszerűen.

-Vásárolni?-kérdeztem kuncogva értetlenül.

-Ahj, igen.Tesómnak szülinapja lesz és muszáj vennem neki valamit, de fogalmam sincs, hogy micsodát.-sóhajtott fel miután elpanaszolta eget rengető gondját.

-Oké.Elmegyek veled.-jelentettem ki mosolyogva, majd feltápászkodtam az ágyamról.

-Fél óra múlva ott vagyok.-

-De hát még csak fél kilenc...-

-Igen, de hamarabb kell letudnunk, mert délután tele van a pláza rajongókkal.-

-Rendben.-

-Majd csöngetek.Szia!-köszönt el gyorsan és letette a telefont.

Gyorsan lezuhanyoztam, rendbe szedtem a fejem, felöltöztem.Felvettem egy barna szoknyát, virágos atlétával, kiegészítőkkel.Felkaptam egy fehér topánkát, a táskámat, elraktam a kulcsomat és úgy gondoltam megelőzöm Harryt mielőtt becsöngetne. Leszáguldottam a lépcsőn.Mikor kinyitottam az ajtót, pont akkor akart csengetni.

-Megelőztelek.Háh!-nyújtottam rá a nyelvem, miközben csak értetlen fejjel bámult rám.Mind ketten felnevettünk majd a fekete jármű felé vettük az irányt.

*

-És mit...csináltatok...tegnap Zaynnel?-kérdezte teli szájjal, ugyanis a gyorsétteremnél 'megreggeliztünk'.

-Lementünk a tengerpartra.-mosolyodtam el, mikor eszembe jutott a tegnapi nap.

-Hú.Valaki nagyon jól érezte magát.-húzogatta Harry a szemöldökét mikor észrevette viselkedésemet.Elpirultan lehajtottam a fejemet, mire felnevetett.

-Na menjünk vegyünk valami ajándékot Gemmának!-álltam fel miután mind a ketten végeztünk az evéssel.

-Honnan tudod hogy...?-állt meg mellettem értetlen fejjel, mire fél mondatánál leintettem és vigyorogva megvontam a vállam.

Egész délelőtt elszórakoztunk.Nevettünk, beszélgettünk, persze észrevettek minket ezért ő aláírást is osztogatott, ami most végtelenül hosszú időnek tűnt.Volt pár furcsa pillantás a lányoktól.Gondolom nem csípik, hogy együtt lógok a hercegükkel.

Nem mehettem egy vásárlás után úgy haza, hogy nem gyűjtöttem be semmit, úgyhogy vettem egy baba kék kis ruhát, új farmert és egy barna magassarkút. Hazza is megajándékozta magát egy új Jack Willses pulcsival és egy Ramones pólóval (Cortez:$♥)

Gemmának végül vettünk egy gyönyörű ruhát és a kedvenc parfümjét.A testvéres dolgon eszembe jutott az öcsém.Szörnyen hiányzik.Az édes babakacaja,puha bőre, babaillata, a menő ruhái és laza, de mégis elképesztően édes viselkedése.Kicsit elszomorított ez a téma.

-Mi a baj?-kérdezett rá Harry, mikor látta hogy nincs minden rendben.

-Hiányzik Nick.-húztam keseregve el a számat.Először furcsán nézett, majd mintha felvillant volna a feje felett a villanykörte, megvilágosodott fejet vágott.

-Az öcséd? Eléggé menő.-bólintott vigyorogva, mire elmosolyodtam.-Azt hittem elájulok mikor megláttam rajta a mini méretű converse cipőt.-nézett maga elé kitágult szemekkel, mintha visszaidézte volna a pillanatot.

-Tőlem kapta karácsonyra.-nevetettem fel a viselkedésén.

-Gondolhattam volna.-nézett ismét rám, mire kinyújtottam a nyelvem.

Az emeleten rengeteg újságíró és fotós jelent meg rajongókkal a nyomukban.A folyosó végéről nézelődtek, láthatólag kerestek valamit vagy inkább valakit.Miután egy lány ránk mutatott, özönleni kezdtek felénk.Kétségbeesetten pillantottam Harryre aki egy megadó sóhaj után megragadta a karom és húzni kezdett a lépcső felé.Hármasával szedtük a fokokat, de a nyomunkban voltak.Már alig éreztem a lábamat, de nem állhattunk meg.Végig rohantunk az egész bevásárlóközponton fotósokkal és újságírókkal a nyomunkban, egyenesen a hátsó kijárat felé.Ám az ajtóban már ott állt a többi rajongó lány is, táblákkal és fényképezőgépekkel a kezükben, miközben fülsüketítő hangosan sikítottak és kiabáltak mindenfélét Harrynek. egy lopott pillantást vettetem a hátunk mögé, mire kénytelen voltam észrevenni, hogy a 'csoport' mindjárt beér minket. Hirtelen ötlettől fogva átgázoltunk a rajongó lányokon és a parkoló felé futottunk.A kis csoporthoz csatlakozott egy másik is, az ajtónál álló lányok személyében.Mikor kiszúrtam az autót, bevágódtam az anyósülésre, cuccaimat hátra csaptam.Harry ugyanígy tett és megpróbált kiállni a járművel, amit addigra körbekerítettek.Szemüveggel takartam az arcom, hogy minnél kevesebb látszódjon belőlem.

*

-Komolyan mondom, soha többet nem megyek testőr nélkül ilyen helyre.-jelentette ki határozottan, mikor a lépcsőház előtt voltunk.

-Húzós volt.Majdnem elkaptak és szétcincáltak minket, de azért izgalmas volt.-nevettem fel, mire hitetlenkedve megrázta a fejét.

-Nagyon őrültek.-

-Ebben egyetértek.-

-Na jól van, nem rabolom tovább az idődet, köszi hogy elkísértél és segítettél.-búcsúzott el két puszival.

-Ugyan már!-legyintettem mosolyogva, majd kiszálltam a cuccaimmal együtt az autóból. Egy utolsót intettem Harrynek, aki visszaintett és már el is száguldott.

39. Skyscraper

TÉNYLEG AZT HITTÉTEK, HOGY VÉGSZÓ NÉLKÜL LELÉPEK?

Utólag is boldog április elsejét édesek<3

Viszont amiket felsoroltam problémákat, valóban léteznek.Nem volt benne semmi hazugság a tréfa miatt, viszont azt sem szeretném ha önsajnáltatásnak hangzana.

Minden esetre annyira imádnivalóak vagytok, ahogy egyetértően támogattok.♥!

Szóval meghoztam a következő részt:$

Jó olvasást!<3

Love.

Ui.: tréfáért csak is kíméletes halált kérnék.megoldható?:"D

-Hé!Szia Dan!-öleltem meg a vendégünket, aki vigyorogva visszaölelt.Betessékeltem a házba, lepakolta a cuccait és bementünk a nappaliba.A fiúk hangos köszönéssel üdvözölték.Mindenki megkapta az két-két pusziját, majd helyet foglalt Liam ölében, aki mosolyogva nézte a barátnőjét. Mosolyogva néztem az ajtófélfának dőlve, ahogy egymásnak magyaráznak. Danielle megfordulva barátja ölében magyarázott, Liam mosolyogva bólogatott, mondott valamit, mire a barátnője nevetve ütögette a mellkasát.Mikor lenyugodott, közelebb hajolt Liamhez és megcsókolta. Boldogok voltak és szerelmesek.

Körbepillantottam a szobában.A fiúkat nem nagyon érdekelte a Liam-Danielle páros, már biztos elégszer látták őket, ezért valami új filmről kezdtek el őrült módon magyarázni, mindenki egyszerre.

-De meg kell néznünk moziban!-tette fel a mutató ujját Niall

-Hülye vagy? A rajongók kinyírnak, ha meglátnak a moziban.-lökte oldalba barátját Harry, mire az leszédült a kanapéról.

-Szívemnek igaza van...-tűnődött el Louis, aki kezét szája elé rakta úgy téve mintha gondolkozna, de tekintete a földön kínlódó Niallre vándorolt, mire kezével már inkább a kitörő nevetését próbálta leplezni.

Időm sem volt végig gondolni, hogy az én szupersztárom hol lehet, mikor derekamra fonódott két kar és magához húzott.

-Te hol voltál?-intéztem a hátam mögé kuncogva a kérdést, miközben megsimogattam vállamon pihenő arcát. Rágott még kettőt a szájában lévő falaton, majd egy nagy nyeléssel lenyelte.

-Kajáért.-rántotta meg vigyorogva a vállát.

-Szólhattál volna...csináltam volna enni, ha éhes vagy!-tártam szét a karom és ismét a társaságot kezdtem el bámulni.Nyomott egy forró puszit a csupasz vállamra, mire felkuncogtam.Mikor látta, hogy nem ellenkezem, végigpuszilta a vállam, majd nyakam felé haladt.Mikor nyakamat is puszilgatni kezdte, megpördültem karjaiban.

-Naa. Még csak most kezdtem belejönni...-biggyesztette le a száját, de a szélében ott lapult a kaján vigyor elfojtása.Nevetve közelebb hajoltam, mire lehunyta szemeit.Már csak pár centin múlott, hogy találkozzon a szánk, de ravaszul elhúztam a fejem és nevetve vállába temettem.

-Most viccelsz ugye?-nyitotta ki a szemeit, miközben felháborodva felemelte a fejem.Most ő hajolt közelebb, száját enyémekre tapasztotta.Azonnal visszacsókoltam.Kezei már pólóm alatt derekamat markolászták és kezdtünk volna jobban belemelegedni, mikor hangokat hallottam a háttérből.

-Ugye nem az ajtóban és nem a szemünk láttára akarjátok egymást felfalni?-visítozott Louis. Elhajoltam Zayntől, majd nevetve mellkasának döntöttem kipirult arcomat, ami egyre inkább egy paradicsom színével vetekedett.

-Semmi közöd nem lenne hozzá, sőt nincs is!-nyújtotta ki a nyelvét barátjára.

A délutánt karaoke-val töltöttük, amit valljunk be elég jól sikerült.Mindenki szétröhögte a fejét a másikon. Még Daniellet is sikerült rávenni és kiderült, hogy nincs is olyan rossz hangja. Tőlem is kikunyiztak egy számot, mire elénekeltem nekik Demi Lovato-tol a Skyscrapert. Először némán figyeltek, a szám végeztével megtapsoltak. Harry, Niall és Zayn önelégülten néztek rám, míg Danielle, Liam és Louis tátott szájjal. Miután kiveséztük a hangom témát, Niall felhozta a nagy szerelmét, Demit. Ebbe annyira belemerültünk, hogy mikor Niall került sorra, elénekelte a lány This Is Me című számát, mire mindenkiből kitört a röhögés. Nem gúnyból, mert én is imádom ezt a számot, de ahogy szöszke előadta az eltorzított hangjával, szerintem mindenki eltudja képzelni mennyire vicces lehetett.

*

Másnap eléggé fáradtan keltem, el is késtem a munkahelyemről, mire a főnököm figyelmeztetett, hogy ne nagyon forduljanak ilyenek elő.Elvégeztem a benti munkámat, kiadták a feladatot a hétre, valamint volt még egy csoportos megbeszélés is, ahol halálra untam az agyam. Mindenki próbált odafigyelni, de senkit nem kötött igazán le Mrs.Jonhson beszéde.

*

Fáradtan dobtam le a táskámat a székre, majd miután megebédeltem, átöltöztem. Felvettem egy sima farmer sortot, fehér-szürke csíkos, vállpántos felsővel, aminek az egyik oldala lecsúszik, ezért a fél vállam ki volt belőle. Mivel jóformán alig volt itthon kajám, ezért magamhoz kaptam a pénztárcámat, beledugtam a papucsomba a lábam és lesétáltam a boltba.

-Szervusz Farah!-köszöntött Mary a ház előtt, amikor leértem az emeletről.

-Jó napot Mrs.Santos!-intettem mosolyogva.

-Hová készülsz?-kérdezte félmosollyal kedvesen, miközben a virágokat locsolta a földszinti házának ablakában.

-Csak leugrottam a boltba.-mutattam az említett helyszín felé, mire bólintott.

-És mi van azzal a kedves, barna hajú fiúval, aki itt szokott nálad lenni? A barátod ugye?- fordult felém, mire kipirult arccal bólintottam.

-Igen!-mondtam ki halkan vigyorogva.

-Igazán helyes!-kuncogott fel Mary, mire felnevettem és bólogatni kezdtem.-na jól van Kicsikém nem tartalak fel, menjél csak a boltba...-integetett mosolyogva

-Viszlát!-intettem vissza, majd megfordultam és a bolt felé kezdtem venni az irányt, miközben azon gondolkoztam, mit kéne csinálni a délután.Végül arra jutottam, hogy később felhívom Zaynt.

Bevásároltam a boltba, de mire hazafelé vettem az irányt, kicsit elborult az idő. Szóval eső várható. Mit is gondolhattam volna...Londonban ne esne? Ugyan már.

Hazaérve elpakoltam a vásárolt cuccokat, kicsit rendbe szedtem a tegnapi 'buli' után a nappalit, majd tárcsáztam Zaynt.

-Mondjad Szépségem!-vette fel a második csörgés után.

-Mit csinálsz a délután?-kérdeztem kíváncsiskodva, miközben ajkamba harapva próbáltam visszafojtani a vigyoromat.

-Miért?-kérdezett vissza.

-Elmehetnénk a tengerpartra...-közöltem mosolyogva, majd gyorsan hozzátettem.-...persze csak ha ráérsz!

-Sajnálom Édesem, de a stúdióban vagyunk egész nap.-közölte gondterhelten, mire nekem is lefelé görbült a szám széle.

-Hát oké.Akkor majd találkozunk!Szia, szeretlek.-nyomtam ki a telefont, majd szétterültem a fotelben és beleolvadva tétlenkedtem, hogy a mai eltervelt programnak lőttek.

*

A telefonbeszélgetés után fél órája nézhettem a tévét, mikor csöngettek.Az ajtóhoz lépkedtem, ám ez a csengő nem a kaputelefon volt, ugyanis a vendégem miután kinyitottam az ajtót, már ott állt.Teljes menetfelszerelésben.

-Na mehetünk?-nézett rám édesen mosolyogva, mire a nyakába ugrottam.Nevetve pörgetett meg az ajtóban.

-De nem azt mondtad, hogy a stúdióba lesztek?-kérdeztem miközben az utcán kézen fogva sétáltunk.

-Hát...öö.-vakarta meg zavartan a tarkóját, majd vigyorogva rám nézett.Leesett.

-Te kis mocsok, hazudtál!-csaptam meg a vállát nevetve, mire fél kézzel átkarolta a vállam és úgy mentünk tovább.

Az út nem volt zökkenő mentes, ugyanis az egyik elhaladott sétáló utca mellett, rajongók árasztották el Zaynt. Fél óra volt, mire kiosztogatta az aláírásokat és fényképeket. Türelmesen vártam, hogy végezzenek, majd meglepetten vettem tudomásul, hogy velem is szeretnének közös képet.Zayn vigyorogva figyelte, amint körbevesznek közös képért a rajongó lányok. Miután végeztünk a kis incidenssel és elköszöntünk a rajongó lányoktól, ismét a part felé indultunk, de kirohantak a kávézóból a fotósok és őrült módon kattintgatni kezdték a gépeiket a szemünkben. Majdhogynem megvakultam a hirtelen ért vaku áradattól.Zayn védelmezően maga elé helyezett és miután ezer képet készítettek rólunk, lekoptatta a fotósokat.

-Komolyan megtudok bolondulni ezektől!-fújtatott mérgesen és ráfogott kezemre.

-Elhiszem.-értettem vele egyet, majd dobtam egyet a vállamon lévő táskámon, hogy ne essen le.

-Még a rajongók hagyján, de ezek a fotósok akik mindenhol ott vannak, még jó, hogy a riporterek nem voltak itt.-morgott még mindig mérgesen.Eléggé bosszantotta az ügy.

-Hé!Nyugi, bírom a tempót!-állítottam meg mosolyogva és biztatóan barna szemeibe néztem.Felsóhajtott, magához húzott és megcsókolt.Csak egy rövid, lopott szájra puszi volt az utca közepén, de imádtam.

Elég hosszú út után, de odaértünk a tengerpartra.Az idő már kevésbé sem volt olyan, mint délelőtt.Hűvös szél fújt és a nap sehol sem volt, ezért úgy döntöttünk a fürdés elmarad. Zayn leült a homokba, maga után húzva engem is. Háttal ültem neki, mellkasának dőlve féloldalasan, miközben ő fél kézzel támasztott. Közelebb bújtam hozzá, fejemet pólójába temettem és mélyeket szippantottam émelyítő illatából.Távolba meredve simogatta hol a hátamat, hol a hajamat. Ránéztem, mire tekintetét rögtön rám kapta. Felvont szemöldökkel, kíváncsian pásztázta arcomat. Szégyenlősen megrántottam a vállamat. Felnevetett.

-Úgy imádlak!-döntötte nevetve a homlokát enyémnek.

-Hogy?-húztam fel vigyorogva szemöldökömet.

-Hát úgy.-rántotta meg lazán a vállát, mire felnevettem.-Nagyon.-nézett rám bolondítóan.

-Mennyire nagyon?-vigyorodtam el ismét, majd ajkamba harapva vártam a válaszát.

-Na jó. Hagyd abba!-nevetve temette fejét nyakamba.Elmosolyodtam.- Nagyon-nagyon. -suttogta, majd egy puszit nyomott nyakamra.Felemeltem a fejét, mosolyogva közelebb vontam magamhoz és megcsókoltam.

Goodbye<3

Mint már bizonyára sokan észrevettétek, nem volt rész a napokban.

Magam sem hiszem el, de hamarabb köszönünk el egymástól és Farahtól, mint azt terveztem.

Egyáltalán nem veletek volt a baj, sokkal inkább velem, hogy mostanában semmi időm sincs, még az egyik legjobb barátnőmmel sem tudtam beszélni már két hete, mert annyi a programom.(Drazsi<3)

Idegesít, hogy nem jött még meg a sulitól a lapom, hogy felvettek-e az egyetlen suliba, ahova járni szeretnék.+mostanában eléggé fasírtban vagyok a legjobb barátaimmal.

Azt sem tudom mi bajom van néha, vagy hogy adott helyzetben hogy kéne viselkednem.Pedig nem szokott ilyen lenni...

Tény, hogy már sokkal több idő kell hozzá még összejön a 10 komi, de már nem is érdekelt.IMÁDLAK TITEKET.Mindig is ti voltatok a legjobb olvasók, még ha nem is hangoztattam annyiszor.

Imádtam ezt a történetet írni...nektek.Farah igazán belopta magát a szívembe, és valahol Ő a másik énem.Nem mondom, hogy tudok személyiségre olyan nyugodt lenni, de éreztem már hasonló érzéseket.Imádok színes, kisgyerekes cuccokban járni, de valahol még is kötődöm azokhoz a visszafogott ruhákhoz, amiket Farah hord.

Nem fogom törölni a blogot, itt lesz a nevemre kattintva megtalálható:)

Ha netalán új történetet kezdek remélem azt is szívesen fogjátok olvasni és ilyen lelkesek lesztek.

Remélem emiatt a kis szösszenet miatt nem fog senki elpártolni vagy megharagudni rám.

Annyi mindent akartam írni és egyszerűen most semmi, de nem is akarnék mentegetőzni...csak egyszerűen értsétek meg.(ha nem nagy kérés)

'Ne sírj mert vége lett, mosolyogj mert megtörtént!' <3

Úgy is találkozunk még!

Ui.:tegnap háromig fentmaradtam(meg még sok mindenki) csak azért, hogy megnézzük a fiúkat élőben.LEÍRHATATLANUL SZUPEREK VOLTAK A KCA-N!<3

Ui.2: láttátok, hogy nézett ki Justin? AZT HITTEM LEHIDALOK!<3 ( és kapott egy nagy adag trutyit a menő szerelésére xdd)

Millió puszi nektek...

38.Déjá vu

Én vagyok gógyimogyi, te is légy gógyimogyi, mindenki gógyimogyi...gógyimogyi,gógyimogyi HEY! (megártott a sárga szivacs:$:D)

Na szóval, itt lenne a következő rész :))

Puszipacsi az új olvasónak/olvasóknak!(K)

Kép...pont jó.(szerintem legalábbis)

Jó olvasást!<3

Love.

-Ez gyors volt.-nyögte ki nagy nehezen Zayn.Keservesen felsóhajtottam.-Túléljük, mint az előzőnél...Nyugi.-tette magát még közelebb hozzám, szemből ölébe húzott.

-Már csak az a kérdés, hogy igazak-e a hírek...-mosolygott rám huncutul, mire megeresztettem felé egy gyenge félmosolyt.-Mi a baj?-nézett rám komolyan, miközben mélyen a szemembe nézett.

-Mi bajod volt tegnap?-tértem a lényegre, ami most a legjobban érdekelt.

-Igazából...magam sem tudom.Csak furcsa volt hirtelen, hogy visszakaptalak, és elgondolkoztam azon, hogy mi lesz ha megint történik valami, mint a múltkor.Aztán eszembe jutott az is és totál rossz kedvem lett tőle...-meredt maga elé

-Igen.Azt észre vettem.-gúnyolódtam, miközben megrántottam a vállamat.

-Sajnálom...nem leszek ilyen többet.Oké?-suttogta lebiggyesztett szájjal, de mikor mosolyogva bólogatni kezdtem, rendezte arcvonásait, közelebb hajolt és megcsókolt.

*

Az este remekül telt.Miután megbeszéltük a dolgokat, filmeztünk, majd átjöttek a fiúk is.Természetesen nem maradhatott ki a kapcsolat témánk sem, ahol Zayn boldogan bólogatott, hogy igen, újra együtt vagyunk.Még egy darabig lovagoltak ezen a témán, de aztán Harry és Louis színjátékát kellett végig néznünk.

-Most komolyan gondoltátok, hogy ez vicces?-néztem rájuk tetetett komolysággal, de nem bírtam és elnevettem magam.Hazza szúrós szemekkel nézett rám.

-Most komolyan gondoltad, hogy viccelünk ezzel?Ez halálosan komoly.-sápítozott Louis, miközben fenyegetően mutogatott rám.Niall felnevetett.

-Most komolyan gondoltátok, hogy megint ilyet játszunk?Unalmas.-hallottam meg Liam kislányos (?) nyafogását.

-Most komolyan gondoltad, hogy mindenért nyávogni fogsz? Imádom ezt a játékot.-lökte oldalba Niall barátját a kanapé szélén.

-Most komolyan gondoltad, hogy hasonlítok egy nyávogó macskához?-húzta fel sértődötten az orrát Mr.Cat (imádom azt a mesét:'D)

-Most komolyan gondoltad, hogy eddig nem tudtál róla?- nézett rá Zayn nagy szemekkel, mire mindenki felnevetett.

-Most komolyan gondoljátok, hogy az éhségem már szóba sem jön?-

-Most komolyan gondolod, hogy megint kezded?- néztem rá fájdalmas arccal, mire vigyorogva bólogatni kezdett.

-Most komolyan gondoltátok, hogy macska vagyok?-

-Most komolyan gondoltad, hogy fent akadtál ezen?-

-Most komolyan gondoltad, hogy leszállok róla?-

-Most komolyan gondoltátok, hogy Liam macskaságán veszekedtek?-

-Most komolyan gondoltad, hogy ezt nem kell megvitatni? Igen is meg kell, mert nem törődöm bele.-

-Most komolyan gondoltátok, hogy egyre hangosabban beszéltek? Fáj a fejem tőletek.-

-Most komolyan gondoltad, hogy nagyképűsködhetsz?-

-Most komolyan gondoltad, hogy nagyképűsködni akarok?-

-Most ezt az egészet komolyan gondoltátok? Pont, mint első nap. Olyan déjá vu (ejtsd:dezsávű) érzésem van...-kaptam szót végre a hangzavar közepette

-Most komolyan gondoltad, hogy komolyan gondoltuk? Egyébként tényleg.-bólogatott Lou.Megforgattam a szememet.

-Feladtam...-nyögte ki Harry, majd Louis ölébe fészkelődött, lehunyta a szemeit és aludni próbált.

-Nehogy aludj már!-horkant rá Niall.Kezébe fogott egy párnát és megdobta.

-Ne dobáld az én Lelkecskémet!-fenyegetőzött Louis és átölelte Harryt.

-Most komolyan gondoltátok, hogy megint kezditek?-meredt rájuk Niall nagy szemekkel, ezzel elindítva egy újabb 'most komolyan gondoltad' játékot.

-Nialler pofa be, még mielőtt újra elkapnák a fonalat!-vágta tarkón a srácot a mellette heverő barátja.

-Mi? Milyen fonalat? Én is akarok fonallal játszani!-kapta fel a szőkeség hirtelen a fejét és hemzsegni kezdett Liam körül.Rémületesen, szinte egyszerre, mindenki vett egy fáradt sóhajt...

-A konyhafiókban van fonal, menj és játsszál vele!-mutattam a konyha felé, mire felcsillantak a szemei és kifutott a konyhába.Bamba képpel bámultam utána, hogy tényleg képes volt kimenni fonalért.

-Gyere már vissza tökfej, nincs ott semmilyen fonal!-szólt rá Zayn fuldokolva a nevetéstől, de amint ránéztem a társaságra, mindenki majd meg halt ettől a kis akciótól.Mosolyogva néztem rájuk és boldogság töltött el, hogy szerencsém van nekem ehhez az idióta, de szeretni való társasághoz.

Hirtelen megszólalt a kaputelefon.

-Majd én nyitom!-álltam fel a helyemről, de úgy nézett ki a többiek amúgy sem akartak nagyon megmozdulni, ezért csak beleegyezően bólogattak.Odasétáltam az ajtóhoz, beengedtem a vendégemet és tárt ajtóval vártam, amíg felérkezik...

37.Viselkedés

Sziasztok Kedveskéim!:)<3

Ma újra voltam suliban egy hét kihagyás után és kijelenthetem, igazán hiányoztak az osztálytársaim.

Tegnap megvettem a Szent Johanna Gimi első részét, de mára ki is olvastam :(

ANNYIRA SZUPER! (alig várom, hogy megvegyem a második részt.)

Ti olvastátok már? Aki nem, annak AJÁNLOM FIGYELMÉBE!

Imádom Cortezt, bár szerintem rengeteg lány így van vele, aki olvasta:D

A részhez nincs különösebb hozzáfűzni valóm...

Jó olvasást!<3

Love.

Megragadta a kezem és sétálni húzott.Ujjaimat félve övéi közé dugtam.Maga elé bámult miközben mosolygott.Óvatosan meglöktem vállammal és kérdőn néztem rá, mire megrázta a fejét.Nem vettem le róla a pillantásomat, szinte lyukat égettem vele az arcán, de kíváncsi voltam mi játszódik most le benne.Megrántotta a vállát, mire lemondóan felsóhajtottam.Elakartam húzni a kezem, de erősebben ráfogott és nem hagyta elmenekülni.

A további séta alatt próbáltam valami felé kommunikálást kezdeményezni, de mindig az volt a vége, hogy az én szám be sem állt, ő meg egy szót se szólt.Mikor ez eljutott a tudatomig elhallgattam és némán sétáltunk tovább. Összezavarodva éreztem magam a fura viselkedése miatt.Mi baja lehet? Minek néz, gondolatolvasónak? Miért nem válaszol semmire? Kiborít.

Miután már elég későre járt, fáztam is, untam is a sétát meg a lapos hangulatot, javasoltam, hogy én inkább hazamegyek.

-Elkísérlek.-jelentette ki határozottan és elindultunk a lakásom felé.Egész úton nem szóltunk egy szót sem egymáshoz.Rengeteg időnek tűnt az út, de végül csak megláttam a halvány barna színű lakóházat.

-Majd beszélünk.Jóéjt!-hadarta gyorsan, kaptam egy arcra puszit(!!) és elhúzta a csíkot.Köpni-nyelni nem tudtam.Azt hittem majd ez is egy olyan nyálas jelenet lesz, mint minden romantikus filmben, de ehelyett elég rendesen faképnél hagyott.

Felkullogtam a másodikra, lerugdostam a cipőmet az ajtóba, levettem a ruháimat és visszavettem a fotelra dobott pizsamámat.Befeküdtem Nick mellé az ágyba, megnéztem a telefonomon az időt, ami már fél egyet mutatott.Próbáltam minél hamarabb elaludni, több-kevesebb sikerrel...

*

Reggel mikor felkeltem az öcsém már nem volt mellettem.Átkóvályogtam a nappaliba, és ahogy gondoltam, ott volt Emilyvel. Megreggeliztünk,miközben Emilynek elmondtam minden egyes részletet a tegnap estéről és ugyanúgy reagált, ahogyan én, majd úgy döntöttünk elmegyünk vásárolni addig amíg anyu nem ér ide. Felkaptam magamra egy kockás kis ruhát, hajamat felfogtam,kisminkeltem magam, fehér szandálomat lábamra kaptam, fehér kis táskámba bepakoltam a szükséges cuccokat.Nickre adtam egy színes, kockás szörfnadrágot, hozzá színben passzoló pólót, szandálját, kalapját.Emily is kész lett, rajta egy fehér, rövid overál volt, fehér szandállal, haja kivasalva.

Kisebb-nagyobb nehézségek árán, de eljutottunk a plázába, ahol eléggé rendesen bevásároltunk.Vettem magamnak egy virágos overált, olyan fazonút, mint Emilyn volt.Három színes, csíkos pólót, barna blézert és egy hosszú,ezüst nyakláncot, aminek a végén egy kis kanna volt, masnival díszítve.Nicknek vettem egy őrült jó kockás inget, baba kék, kocka keretes napszemüveget, amit azonnal fel is vett és egy mini méretű full capet.Emily vett magának egy csomó, különböző mintájú atlétát, pólót, egy farmer sortot, szalmakalapot és egy cuki mintájú táskát.Elmentünk a bazársorra, ahol gazdagabbak lettünk két szívecske formájú napszemüveggel,amit azonnal a fejünkre tettünk és lőttünk róla ezer millió képet.

A délután nagyon jól szórakoztunk.Háromkor hívott anyu, hogy nem sokára ideér, ezért haza indultunk.

*

-Jól legyél Édesem, nagyon vigyázz magadra és szót fogadni anyunak!-búcsúztam el az öcsémtől, miközben ő szorosan ölelt magához.Annyira fog hiányozni.Adtam egy puszit az arcára, megsimogattam a haját és Emilyhez léptem.

-Majd megbeszéljük mikor jössz legközelebb, de remélem minél hamarabb sor kerül rá.-szorítottam magamhoz, mire hevesen bólogatni kezdett.

-Majd beszélünk!-adott egy puszit az arcomra, fordítva is megtörtént, végül anyához léptem.

-Nagyon vigyázz magadra Kincsem!-suttogta elérzékenyülten, miközben ölelt magához.-Nem tudom mikor jövünk legközelebb, mert mostanában sok a munkám.Nagyon.-nézett rám szomorúan, mire elhúzott szájjal, de bólintottam.

Emily már beültette az öcsémet hátulra, beövezte, ő behuppant előre, anyu még adott egy utolsó puszit és beült a volán mögé.Integetve parkoltak ki és gurultak el mellettem kocsival.

*

Az este folyamán papírokat töltögettem egy újabb pályázathoz.Az egész kora estém ezzel ment el, de már halálosan untam.

Hirtelen csörögni kezdett a telefonom.Megnéztem a képernyőt, mire az Ő neve villogott rajta.Először nem akartam felvenni, de aztán mégis megnyomtam a zöld gombot.

-Igen?-szóltam bele közömbösen, amit magam sem értettem.

-Farah?Találkozhatnánk?-hallottam meg rekedtes hangját a vonal másik végéről.

-Tegnap épp eléggé leráztál? És minek? Hogy megint csak én beszéljek?-gúnyolódtam.Csak úgy szaladgáltak ki a szavak a számon.

-Tudom és sajnálom.Nem beszélhetnénk meg?-kérdezte reménykedve, mire kelletlenül bólintottam.Miután leesett, hogy valószínűleg ezt nem látta, beleszóltam a telefonba.

-Gyere fel!-adtam meg az egyszerű választ, elköszöntem és válasz nélkül letettem a készüléket.Elpakoltam a papírmunkát, de nem volt kedvem átöltözni.Maradtam abban a ruhában, amiben egész nap flangáltam.

Fél óra sem volt, mire hallottam a kaputelefon hangját.Felengedtem a vendéget és az ajtófélfának támaszkodva vártam, amíg felér a másodikra.Mikor felért odalépett hozzám és bocsánat kérő, óriási bociszemeivel rám nézett, majd szorosan magához ölelt.Lopva beleszippantottam észveszejtő illatába, miközben beinvitáltam.

Levetődtünk a kanapéra, mintha csak otthon lenne, kényelmesen elhelyezkedett, bekapcsolta a tévét és közelebb húzódott hozzám.Felhúztam lábaimat és átöleltem őket.

-Mi volt az tegnap?-fürkésztem tekintetét kíváncsi szemekkel.Már épp szólásra nyitottuk volna a szánkat, mikor mind a kettőnk tekintete a tévére meredt.

-'Úgy tűnik a két fiatal, nem bírta sokáig egymás nélkül.Zayn Malik és korábbi barátnője, újra egymásra találtak. Szombati napon először a tengerparton kapták őket lencsevégre, amint együtt töltötte az időt a banda tagjai, Farah és barátnője, valamint később kiderült, a lány öccse is.Ezeken a képeken nem nagyon lehetett semmi furcsát felfedezni, csupán tinédzserek akik lubickoltak, sütkéreztek. Ugyanezen a napon, éjszaka ismét lekapták őket, amint a Trafalgar téren csókolóztak és kézen fogva sétáltak.Ha titokban akarták volna tartani, hogy újra együtt vannak, eléggé rossz helyett választottak a romantikához.Mindenesetre sok szerencsét kívánunk nekik, mert igazán helyesek voltak együtt.'-hallottam meg a bemondó nő hangját.Mikor végzett Zaynnel egyszerre kaptuk egymás felé a tekintetünket.

Díj *-*

KÉPZELJÉTEK DÍJAT KAPTAM! elsemhiszem.

Nagyon szépen köszönöm Ipswitch06-nak!<3

1. Értesítsd a bloggert aki adja hogy megkapta!

2. Tedd ki a blogodra!

3. Írj 6 dolgot magadról!

1., Első sorban imádom az olvasóimat!<3 (igen-igen, titeket) Haláliak vagytok, annyi pozitív visszajelzést kapok, hogy el sem hiszem.Eddig volt fent publikusan 2 blogom, de letöröltem őket, ugyanis nem tudtam bele élni magam egyik történetbe sem.

2., 2010 tele óta szeretem a One Directiont!

3., Imádom a ruhákat, a divatot, divattervező vagy stylist szeretnék lenni.

4.,5 és fél évig furulyáztam verseny szinten, 2 éve gitározom.(:

5., Idióta vagyok és élvezem!

6., 5 éve Jonas Brothers fan vagyok és régen akár megtudtam volna halni Nick Jonas egyetlen pillantásától, mosolyától.:$

5. Add tovább 4 írónak!

szabii.

SophieBliss

StarZone

36.Felemelő

*Boldog szülinapot, állatkerti lakó, olyan vagy, mint egy majom ééééés olyan a szagod.* :"D

Boldog születésnapot a Tomlinson ikreknek!<3 #Daisy&Phoebe

A részről: tudom, hogy már nagyon régóta csak ezt vártátok.szélhámosok.<3

Sorokat nem felfalva olvasni!Élvezzétek ki addig, amíg lehet!:D

Remélem azért tetszik.:3

Jó olvasást!<3

Love.

Miután hazaszállítottak minket a fiúk, elköszöntünk tőlük és megmásztuk ismét a másodikat.Alig éreztem már a lábaimat, azt hittem ott helyben összeesek a fáradságtól.Mihelyst felértünk elvittem Nicket megfürdetni, szegénykém már a fürdőkádban majd' elaludt.A napozója tele volt homokkal, mindenféle foltokkal ezért egyből a mosógépbe hajítottam.

-Em!Élsz még?-kiabáltam ki a fürdőből.

-Igen!-hallatszott a nyögésre hasonlító válasz a konyhából.

-Megcsinálnád légyszíves Nicknek a kakaóját, mert ide alszik.-nevettem fel, miközben az öcsém lapos pislogását kémleltem.

-Azon ügyködöm éppen.-kiabált vissza.Nem sokkal később egy csattanást lehetett hallani, majd valami kisebb zajt.-Csak a cumisüveg kupakja volt!-jött a még fel nem tett kérdésemre a válasz.Nevetve megráztam a fejem.Még egyszer átöblítettem az öcsémet, majd kiszedtem a kádból, megtöröltem, adtam rá egy pelenkát.Ráadtam a kezes-lábas pizsamáját, mire Emily is megérkezett a vacsorájával.Alig itta meg a felét, már elaludt rajta.Betakargattam, adtam egy jó éjt puszit a homlokára és magára hagytam.

-Éhes vagy még?-sétáltam ki a konyhába és öntöttem magamnak egy pohár narancslevet.

-Nem.-jött a válasz a fürdőből, majd a vízcsobogást lehetett hallani.Gyorsan elpakoltam a hazahozott cuccainkat, szennyesbe dobáltam a koszos ruhákat. Emilyt én váltottam fel a fürdéssel.Eléggé sokáig időztem a kádban.Mire végeztem mindennel, már mindenki aludt a házban. Felvettem a pizsamámat és bebújtam Nick mellé az ágyba. Annyira fáradt voltam, de mégsem tudtam aludni.Akárhogy fordultam, kitakaróztam, majd vissza, csak kínlódtam. Folyton csak a parton történtek játszódtak le a fejemben újra és újra. Mi lett volna ha Nick nem avatkozik közbe? Most együtt lennénk? Az miért lenne jó? Már miért ne lenne jó? Szeretem még egyáltalán? Hogy lehet ilyet kérdezni, hát persze, hogy igen! Valamit tennem kéne. Mit? Talán nyugton kéne maradnom és hagynom, hogy Ő lépjen. És ha nem lép? Ha nem is akar semmit csak akkor elragadta a hév? Vajon megbánta azóta a döntését? Most Ő sem tud aludni, mint én? Ő is rajtunk gondolkozik?

Rengeteg kérdés bolyongott a fejemben, amikre nem kaptam választ és rengeteg gondolat, ahova egyszer beszabadulok, nem jutok ki.

Azóta sem volt senkim, még csak eset sem volt rá, hogy valakire azt mondtam volna, igen, ő tetszik.Különös. Ugyanúgy cselekszem, mintha még mindig együtt lennénk, holott tudom, hogy ez őrültség.Kitudja neki azóta már hány barátnője volt, nem tudnám róla elképzelni, hogy egy sem.Tulajdon képen miért is gondolkodom róla?

Párnám alatt a telefonom kezdett rezegni.Előhámoztam a blackberrymet és feloldottam a billentyűzetet.Furcsa pillantásokkal vettem tudomásul, hogy smsem jött.Mikor megláttam, hogy kitől, tágra nyílt szemekkel nyitottam meg az üzenetet.

'Alszol?'

Csupán ennyi volt az üzenetben.Gyorsan visszapötyögtem neki a nemleges választ, mire pár percen belül jött is egy újabb sms.

'Találkozunk egy fél óra múlva a Trafalgar téren!'

Szuper!Volt fél órám, hogy összeszedjem magam.Ránéztem az órára, ami tíz órát mutatott.Mit akar ez ilyenkor?

Gyorsan kipattantam az ágyból, magamra kaptam egy melegítőt, egy szürke pólót és az imádott zöld pulcsit.Hajamat kifésültem, lazán összefontam. Nem volt kedvem festegetni magam, amúgy is ki látná este?

Bekaptam egy rágót, telefonomat a zsebembe csúsztattam, felvettem a cipőmet.Nick már nem szokott felkelni éjszakánként enni, úgyhogy nyugodt szívvel hagytam ott Emilyvel és zártam rájuk az ajtót.Kulcscsomómat, amiről ezernyi kabala lógott a két kulcshoz, zsebembe süllyesztettem.Lesétáltam az emeletről, majd mikor kiértem, megbizonyosodtam róla, hogy nincs is annyira hideg.Sőt...kifejetetten jó idő volt.Tíz perc alatt leértem a kisbolthoz.Onnan már csak egy lámpa választott el a tértől, ahol pont pirosat kaptam.Telefonomat ügyködve, egyik lábamról a másikra támaszkodva vártam, hogy végre átváltson zöldre.Fél perc után elégedetten sétáltam át a másik oldalra.Megláttam amint zsebre dugott kezekkel állt a szökőkútnál.Szürke melegítő, kék pulcsi, sapkájára ráhúzva a pulcsinak a kapucnija.Mikor meglátott szétterült egy mosoly az arcán és kitárta kezeit.Vigyorogva, sietős léptekkel közelebb mentem hozzá és karjaiba vetődtem.Nyomott egy puszit az arcomra, elengedett, de tekintete megakadt a pulcsimon.

-Ez még mindig meg van?-mutatott az említett ruhadarabra.Lesütöttem a szememet és vigyorogva bólintottam.Egyszerűen nem tudtam a vigyort letörölni az arcomról.

-Mindig is ilyen nagy volt rád?-karolta át a vállam és sétálni indultunk.Gőzöm sem volt, hogy hová, csak mentünk.

-Héj, nem is nagy!-nyújtottam rá a nyelvem, mire felnevetett.

-Nem.Csak kétszer beleférsz.-húzgálta meg a kezemnél nevetve a pulcsit, ami lássuk be tényleg nagy volt egy kicsit.

-Direkt ilyen.-rántottam meg a vállam.Leültünk egy másik szökőkúthoz.

-Egyébként miért is kellett az éjszaka közepén találkoznunk?-néztem rá kíváncsi szemekkel.

-Igazából...-túrt bele hajába-...fogalmam sincs.-nevetett fel tanácstalanul. Felkuncogtam.-Gondoltam jó lenne beszélgetni, úgyhogy nincsenek itt a többiek.-rántotta meg a vállát.

-Igen, tényleg jó...-bólintottam mosolyogva.Hirtelen kirázott a hideg.

-Nem sétálnánk? Így azért eléggé hűvös van.-tettem karba kezeimet, miközben feltápászkodtam és megálltam előtte.Mosolyogva bólogatott.

Elindultunk a sétány felé.Nem is figyeltük az órát, csak beszélgettünk, hülyéskedtünk, egyszerűen jól éreztük magunkat.Az utca nem volt annyira kihalt, mint gondolnátok.Hogy is lenne...London? Képtelenség.

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már sokkal mélyebb témáról beszélgetünk, mint a barátok vagy éppen ökörködés a haverokkal.

Magához volt, én pedig úgy bújtam hozzá, mintha muszáj lenne.Ezernyi gondolat volt most is a fejemben.Pillangóimról már szót se kéne ejtenem.

-Hiányzol.-suttogtam pulcsijába elgyötörten, majd mikor leesett, hogy tulajdonképpen mit is mondtam, belül átkozni kezdtem magam.

Felemelte államnál fogva fejemet és mélyen szemeimbe nézett.El akartam venni róla a tekintetemet, de nem tudtam.Szemei fogva tartották enyéimet.

-Te is.-suttogta, miközben aprót bólintott.Remegni kezdett a lábam, torkomban hatalmas gombóc keletkezett.Csak egy 'te is' volt a válasza, de most ez is mindennél többet jelentett számomra.

-Mi lett volna ha Nick nem zavar meg minket...-sóhajtott fel, miközben felfelé nézett és az eget pásztázta.

-Nézzük meg!-mosolyogtam rá szelíden.Rám kapta a tekintetét és vigyorogva nézett rám.Komolyan akartam már, hogy megtörténjen.Nem bírtam magammal.Közelebb hajolt, s amint látta, hogy nem húzom el a fejem és megbizonyosodott róla, hogy teljesen komolyan gondoltam az előbbi kijelentést, ajkait enyémekre tapasztotta.El sem lehetne mondani, milyen volt újra azt a rossz fiús csókot érezni.Talán egy szó elég rá...felemelő.Azonnal visszacsókoltam, karjait derekamon körül fonta.

Levegő hiányában elhúzódtunk, majd mind a ketten széles mosollyal meredtünk a másikra.

-Ezt kár lett volna kihagynom...-nézett rám sunyin, mire felnevettem és arcomat pulcsijába temettem.

35.Tengerpart

Nos Drágáim, itt lenne a következő rész.:)

Tegnap nem volt netem, pedig fel akartam tenni, no mindegy.

Próbálkoztam ezzel az extra hosszú dologgal, majd megírjátok mennyire jött be.:D

Remélem a képek valamennyire feldobták a hangulatot és sikerült egy nyárias részt írnom.

Jó olvasást!<3

Love.

Reggel arra keltem, hogy Nick mocorog mellettem az ágyban.Nyűgösködni kezdett mire megdörzsöltem a szemeimet és felé fordultam.Vigyorogva gördült hozzám közelebb.Feltámaszkodott az oldalamra és hasamon pihentette fejét, miközben édes szemeivel méregetett.Komolyan, már most tudja, hogy vegyen le egy lányt a lábáról, mi lesz vele később? Ő lesz a Casanova?

Ezen a gondolaton akarva akaratlanul is elmosolyodtam.

-Jó reggelt Édesem!-simogattam meg kissé hosszú haját.Nem engedtem, hogy anyu levágassa a haját, így hosszún olyan cuki.Elkezdte bámulni, birizgálni a pizsamámon lévő bajuszokat, gagyogott is hozzá valami érthetetlenséget.

-Na gyere öcskös!-szálltam ki az ágyból, ölembe vettem és kisétáltunk a konyhába.Beletúrtam a hajamba és vigyorogva az öcsémre néztem.

-Felkelted Emilyt?-néztem rá pimaszul, mire huncutul elmosolyodott.Ezt igennek vettem. Letettem az ölemből és a nappali felé kezdett totyogni. Kezembe kaptam az asztalon lévő mobiltelefont, odasettenkedtem az ajtófélfához és elindítottam a videó felvételt. Tisztán kivehető volt belőle, amint az öcsém visítva, nevetgélve felébreszti a barátnőmet, aki morcosan belenéz pont a kamerába álmos fejjel, kócos hajjal, majd szépen, lányosan bemutatott. Nevetve mentettem el a felvételt. Vissza sétáltam a konyhába és neki láttam mind a hármunk müzlijét megcsinálni. Hangos babasikoly hagyta el a nappalit, amiből levettem, hogy Em csikizéssel kínozza Nicket.

Miután mindenkinek megcsináltam az egyszerű reggelijét, leültünk az asztalhoz és beszélgetések mellett megreggeliztünk.Közben megcsörrent a telefonom.Felkaptam az asztalról, Harry neve villogott rajta.

-Csöcsi!-köszöntem bele miután felvettem.

-Hali Királylány!-igen.Mai napig így hív és azt sem tudom, hogy ragadt rám.

-Miért hívtál?-kérdeztem rá egyszerűen, miközben a reggelimben turkáltam.

-Nem lehet csak úgy felhívni?-játszotta meg a felháborodott kisfiút, de elnevette magát- Na jó...-sóhajtott fel-Szóval, jöttök ma strandolni egyet a tengerpartra?-kérdezte izgatott hangon, miközben a háttérből Louis hangos ordibálása hallatszott, hogy nincs nemleges válasz, mert látni akarja Nicket.

-Honnan tudjátok, hogy itt van az öcsém is?-

-Tudod Drága szoktam twitterezni, ahogy te is.-hallottam meg Lou hangját a vonal másik végéről.

-De biztos, hogy ez jó ötlet? Még kicsi ahhoz, hogy tengerpartra vigyem.-jött elő az anyáskodó énem

-Ha akarod nem megy bele a vízben.Majd én hülyülök vele a parton.-nyugtatott meg Répafiú.Felnevettem.

-Az még veszélyesebb, mintha bevinném magammal a vízbe.-nevettem bele a telefonba, mire Harry hangosan felnevetett.Ezek szerint hallgatózott.

-Ha-ha, vicces.Na készüljetek el és tízre ott vagyunk értetek.HaliLali!-köszönt el, majd válasz nélkül letette a telefont.Héj, ez az én szerepem!

-Fogadjunk a fiúk voltak.-tippelt Emily, mire vigyorogva bólintottam.

-Menjünk velük a tengerpartra.-forgattam meg a szememet.Nick felnevetett.

-Mikor?-

-Tízre itt vannak értünk.-

-Nekem oké.-rántotta meg a barátnőm a vállát, majd üres tányérját a mosogatóba tette.Gyorsan bekanalaztam én is, Em addig segített az öcsémnek az evésben, mert nem nagyon haladt, persze a körülötte lévő rész már tiszta tej volt.Miután mindenki megette gyorsan elmosogattam azt a pár tányért.Felkaptam Nicket az ölembe és bevittem a szobába felöltöztetni.Kicseréltem a pelenkáját, ráadtam egy bodyt és egy sötétzöld-világoszöld, csíkos napozót.Szandál a lábára, kalap a fejére és már kész is volt. Én is felöltöztem, magamra kaptam egy farmer sortot, egy szürke, lenge felsőt, alá a bikinimet.Hajamat leengedve hagytam, arcomat feleslegesnek tartottam kifesteni.

Mire elkészültem, Emily is készen volt.Rajta egy farmer sort, fehér-piros, csíkos felső és a fehér bikinije.

Ránéztem az órára ami fél tízet mutatott.Összeszedtem egy nagyobb strandtáskába a cuccainkat, tettem be rágcsálni valót, Nicknek plusz ruhát. Magamra kaptam a szürke lábujjbedugós papucsomat, napszemüvegemmel feltűrtem a hajamat.Míg Emilyvel elkészültünk, addig Nick a házban rombolt, szóval lesz mit csinálni ha hazajöttünk.

Hangos dudálás jelezte, hogy megjöttek a fiúk.Em vállára kapta a táskát, én az ölembe Nicket és lerobogtunk a lépcsőn.Ha hiszitek, ha nem, a fiúk azzal a kisbusszal jöttek, ami benne volt a WMYB klipbe.Nevetve szálltunk be a járgányba.Louis vezetett, Liam elől mellette, a többi fiú hátul ült és hülyéskedtek.

-Hali!-köszönt Emily mindenkinek mikor beült.

-Csáá!Cső!Szia!Hát te?Halika!-jöttek mindenhonnan a köszönések.Kezébe adtam Nicket még én is beszálltam.

-Csöcsi skacok!-dőltem előre a két fiúhoz, mind a kettőnek adtam az arcára egy puszit, majd a hátul ülőknek is.Miután mindenki köszönt mindenkinek, helycserés támadást indítottak.Emily bekerült Niall mellé a hátsó sorba, egyik oldalamra Harry, másikra Zayn fészkelődött be.Nicket ölembe ültettem, Lou beindította a kisbuszt és már úton is voltunk a tengerpartra.

*

-Mikor érünk már oda? Éhen halok.-nyávogott(?) Niall egy fél óra múlva hátulról, miközben a hatodik féle pózban helyezkedett el.

-Nem is te lennél.-forgatta a szemét Harry.Louis és Liam elől a rádióval énekeltek.Nick a telefonommal játszott.Oda tette a füléhez és beszélt hozzá.

-Kivel beszélsz Édesem?-néztem rá nevetve.Vigyorogva nézett rá Zayn is.Valamit erősen elkezdett magyarázni kézzel-lábbal.

-Sajnos nem értem uram.-nevettem rá, mire morcos fejet vágott és beszélt tovább a telefonhoz.Hangosan nevettünk fel egyszerre a fiúkkal.Hátranéztem Emilyre aki piros pacsit játszott Niallel.

-Nem vagytok normálisak!-ráztam meg vigyorogva a fejem.

-Csak unatkozunk.-nézett rám Em, majd megrántotta a vállát.Közben Niall hangosan rácsapott a kezére.-Áú!Látod? Ez most a te hibád Farah!-nézett rám szúrósan, mire nevetve előre fordultam.Harry kivette az ölemből az öcsémet, sajátjába helyezte és kifelé bámultak az ablakon, miközben beszélt hozzá és amik mellett elmentünk, mindenhez fűzött hozzá valamit.Nick csak nevetett rajta.Zaynhez fordultam aki a fényképezőgépen nézegette a fényképeket. Odahajoltam hozzá és együtt néztük őket. Egy csomó kép a tegnapi galamb kergetésről, amiken hangosan nevettünk.Nem szoktam addig feltenni a gépre a képeket, míg be nem telik a hely, ezért nagyon sok kép volt rajta.Hétköznapok, húsvét Nickkel, anyák napja, sütés nagyival, apu temetése-amit nem igazán bírtam végig nézni, ezért inkább eltakartam a kezemmel a szemeimet-, téli képek, szilveszter buli előtti, karácsonyi és a legutolsó mappa a gépen a Mi téli képeink voltak, amit az első hóeséses napon csináltunk.Arról a napról volt vagy harminc kép.Nem akartam végig nézni, nagyon nem, de Zayn azért is megnyitotta őket.

-Most direkt csinálod?-néztem rá, de Ő csak a képeket bámulta merengve.Mintha ott sem lett volna.Tovább lapozott és megállt annál az egy képnél.Csak bámulta a fotót szívszaggató fejjel.Ránéztem a képernyőre, hogy vajon melyik képet szúrta ki.Szerintetek? A kedvenc képemet.Az Én kedvenc, emlegetett képemet. Mielőtt könnyezni kezdtem volna, gyorsan kipislogtam a szemeimből, kirántottam a kezéből a gépet és a táskám legaljába helyeztem.

*

Végre másfél óra szenvedés után odaértünk.Zayn egész idő alatt, mintha megnémult volna és a telefonjába temetkezett, de nem nagyon érdekelt és elvoltam a többiekkel.

Megkönnyebbülve szálltunk ki a buszból.Már elzsibbadt a hátsó felem, lábaimat alig éreztem.Nick egyből a homokban futkározott.Ahogy kiszálltak a fiúk, végig néztem rajtuk és mindenkin hosszú nadrág volt, pólóval.Hét ágra sütött a nap, de fújt egy kicsit a szél is.Kipakoltuk a cuccokat és Niall örömére megebédeltünk, a fiúk által hozott kajából.Az evészet után, mindenki szabad foglalkozásba kezdett, Lou tényleg Nickkel hülyéskedett.Úgy döntöttem, hogy képeket csinálok.

A délután során hatalmasakat nevettünk, annyit össze tudnak hülyülni,értetlenkedni, hogy az hihetetlen.Csak kattintgattam a gépemmel, minden percet meg akartam örökíteni.Annyi jó kép sikerült a fiúkról, de egy különösen a kedvencem lett...Zaynről.

A fiúk nem sokáig bírták víz nélkül.Először szépen,felnőttek módjára, beleszaladtak ruhástól a vízbe.Erről az esetről is csináltam képet.Majd miután csurom víz volt mindenkinek a ruhája, gondolták átöltöznek fürdőnadrágba.Egész délután fürödtünk hülyéskedtünk.Minket is belerángattak-ugyan,inkább belehajítottak-a vízbe.Nick is pancsolt egyszer-kétszer, de elvolt a parton.Természetesen még ezen az eldugott helyen is megtalálták a fiúkat a rajongók, úgyhogy egy óra hossza csak aláírással és fényképosztogatással telt.Célozgattak, kérdésekkel bombáztak minket is, még azt is felhozták, hogy most újra együtt vagyunk-e Zaynnel. Komolyan a falnak megyek tőlük. Szerencsére miután mindenki megkapta az aláírását és képét elhessegették őket a fiúk. Folytattuk tovább a hülyeséget.

Ránéztem az órára, ami már négy órát mutatott.

-Mennyi az idő?-jött felém Hazza, amint szemébe lógót, vizes haját tűrte volna el, sikertelenül.-Áh! A franc!-rázta össze-vissza, de nem sikerült sehogy sem.Nevetnem kellett, ahogy szerencsétlenkedését néztem.

-De béna vagy.-nevettem rá még jobban.-Egyébként négy óra.-adtam meg a választ az előző kérdésére.

-Mi? Már négy óra? Ilyen sok ideje nem ettem már semmit?-futott felénk kiabálva Niall is.Hozzávágtam egy mogyorókrémes szendvicset, mire felcsillantak a szemei, leült a homokba és szó szerint zabálni kezdett.Mondanom sem kell, hogy egyből lefényképeztem.Felnevettem amint megláttam az elkészült képet.Niall a kamerába vigyorog mogyorókrémes bajusszal.Letettem a fényképezőgépet és a tenger felé mentem.Kezdett kicsit hűvös lenni, ezért már rajtam volt a farmerem és a felsőm.Megálltam a víz szélénél, ami épphogy csak a bokámig felért egy-egy hullám kicsapódásánál, és a kezdetleges naplementét kezdtem bámulni.Már a fiúk sem voltak a vízben.Megszárított ruháikat kapkodták magukra a buszban és csatlakoztak Niallhez. Fogalmam sem volt arról, hogy Nick mit csinált, de Louis vele volt, ezért nem különösebben aggódtam érte.Emily még kihasználta ezt a kis napot és kifeküdt egy törölközőre.

Kattintgatást hallottam magam mögül, amire hátrakaptam a fejem.Zayn vigyorogva jött közelebb a fényképezőgépemmel(!).Teljes testemmel hátra fordultam,de nem mozdultam.Hajamba túrva vártam míg odaért hozzám.Menet közben megállt és ellőtt egy képet.Valamit ügyködött a gépen, majd hangosan felnevetett.

-Na mutasd azt a képet!-szaladtam oda hozzá.Nevetve felém tartotta a gépet.Felnevettem amint megláttam művészi képét.Annyira jól tud fotózni, hogy konkrétan a fejem benne sem volt a képben.

-Ez igazán jól sikerült!-nevettem rá, mire kinyújtotta a nyelvét, mire oldalába csíptem.

-Nem hiszem el, hogy erről még mindig nem tudtál leszokni.-kapta oda a kezét a sérült helyre.

-Ez van!-vigyorogtam rá.Néztem amint kínlódik az oldalával, de egy idő után felnézett szemeimbe.Féloldalasan elmosolyodott, mire a rég érzett pillangóim, újra heves csapkodásba kezdtek.Huncutul elmosolyodva közelebb jött, amit fogalmam sincs miért, de hagytam.Nyakába akasztott fényképezőgépemet, átfordította a hátára és elkapta kezeivel a derekamat.Megilletődve néztem rá, mire rám villantott egy olyan igazi, rossz fiús vigyort.Közelebb hajolt, mire leheletét éreztem arcomon.Lehunytam szemeimet és vártam, hogy végre megtörténjen az a régóta várt dolog.Hirtelen hideg kezeket éreztem lábamon.Lepillantottan és megláttam, amint Nick könnyes szemekkel szorítja a lábamat.Zayn elhajolt, mire felkaptam az öcsémet az ölembe.

-Mi történt Édesem?-néztem rá suttogva.Nem Nick miatt suttogtam, hanem az előbbi esemény miatt keletkezett gombóctól nem tudtam normális hangon beszélni.Letöröltem a könnyeit arcáról.Fejét vállamra hajtotta, szemeit lecsukta, amiből egyből leszűrtem a dolgot.Álmos volt.Adtam az arcára egy puszit, Zayn mellé sétáltam, lopva az övére is nyomtam egyet, majd elindultam a kidőlt társaság felé.

-Skacok, mikor akartok menni? Nick eléggé elfáradt.-mutattam az ölemben félig alvó öcsémre.

-Felőlem mehetünk.-pattant fel Liam és a busz felé vette az irányt.

-Várj!-tápászkodott fel Emily is.-Csinálj még rólam egy képet a naplementében!-nézett rám kiskutya szemekkel.Kezembe dobta fényképezőét és egy pózba vágta magát.Gyorsan kattintottam róla egy képet, ami eléggé jól sikerült.

Mikor meglátta Em a képet, felsikított és a nyakamba ugrott.Ezek szerint neki is elnyerte a tetszését.Gyorsan összeszedtünk a cuccokat, bepakoltuk a buszba, bevágódtunk, de most képtelen lettem volna Zayn mellé ülni.Visszafelé Liam vezetett, én mellette ültem elől. Mögöttünk Harry, Zayn és Louis,utóbbinak az ölében már javában az öcsém aludt.Leghátul pedig az idefelé is jól bevált Emily-Niall páros.

A hazavezető úton szinte mindenki bealudt hátul.Nem igazán tudtam aludni a sok gondolattól a fejemben, ezért Liammel végig beszéltük az utat.

34.Mint régen

HELLLOKAAAAANYALÓKA!:DD

De jó kedvem van!xd

Nemsokára megyek gitározni, de gondoltam írok nektek gyorsan egy új részt!Lássátok kedvességemet!:3 (szerénységemet)

A résszel kapcsolatba: nem megölni!:$

Az idő ugrásért pedig külön bocsi, de úgy túl unalmas lett volna, ha leírom Farah hétköznapjait is :")

Csillagokat szeretnééééék!*-*

Jó olvasást!<3

Lóvé.

* ~ *

Az elmúlt időszakba eléggé pörögtek az események.Sikeresen leérettségiztem és otthagytam a sulit.Hatalmas bulival búcsúztatta az osztály a tanév végét. Az egyik tanárom beajánlott egy kisebb céghez és ott kaptam szerkesztői munkát, de hogy ne legyen annyira egyszerű a dolog, a munkahelyem Londonban volt, ezért sok-sok sületlen beszéddel, de meggyőztem anyut és kerítettünk házat Londonban.Nem a méret volt a lényeg, hanem hogy bent legyen a központban.Kibéreltük a házat és szépen, lassan be is rendezkedtem.A házban egy hálószoba, kisebb konyha, fürdőszoba és egy nappali foglalt helyet. Mindenhol az én stílusomra rendezve. A szobám neon színekben pompázott, fekete bútorokkal.Imádtam a neon rózsaszín és zöld színű falakat.Emily volt az első, aki megnézhette az új házat, majd órákig tartó nyavajgását kellett hallgatnom, hogy ő miért nem költözhet ide.A saját virágboltjukban dolgozott és segített a szüleinek, Bradfordban. Nick a tavasz folyamán akkorát nőtt.Már megtanult járni is, de azért még hosszútávon nem annyira bírja.Be sem áll a szája, folyton mondja a magáét, valami sületlen gagyogást, és péppé veri a játékait vagy éppenséggel a falnak dobálja őket.Anyu már ezerszer megmagyarázta neki, hogy azokkal mit kell csinálni, és hogy elveszi tőle az összeset, ha neki már nincs rá szüksége, de Őt nem igazán hatotta meg és folytatta tovább.Azt nem mondanám, hogy anyu teljesen túltette magát apu halálán, hisz sosem fogja, de a kezdeteknél elég mély depresszióba esett, amit hál'istennek leküzdött pszichológus segítségével. Már voltak meglátogatni az öcsémmel az új házban, sőt már a fiúk is voltak Daniellel és Flowerrel együtt.Zaynnel újra legjobb barátok lettünk, amibe az elején szinte belehaltam és hetekig nem beszéltem senkivel, de belegondoltam, hogy örülnöm kéne, amiért megbocsájtott és a legjobb barátja lehetek, úgyhogy mára már nincs probléma belőle.A média akkora ügyet csinált belőle, hogy legszívesebben sírni tudtam volna, de a rajongók megnyugodtak, nem kérdezősködtek annyit és elfogadták a tényt, ami valamennyire megnyugtatott.A nyáron szeretném letenni a jogsimat, ugyanis mai napig utálok taxival vagy esetleg vonattal, busszal utazgatni.Egyszóval rühellem a tömegközlekedést Londonban.Az ízlésem is megváltozott mióta itt lakom, persze ugyanúgy szeretem a visszafogott,letisztult színeket, de már nagyon sok élénk színű cuccom is van.

*

Reggel most is, mint mindig az ébresztőórámra keltem.Ma be kellett mennem a szerkesztőségbe elintézni néhány papírt, délutánra pedig beígérkeztek anyuék és ha minden jól alakul itt marad Nick hétvégére.Anyu az elején alig akart belemenni, mondván 'még csak egy éves lesz' és a 'hogyha baja esik? Magadra is alig tudsz vigyázni...' szöveget is bevetette, de miután ezredjére kérdeztem meg, minden telefon beszélgetésünknél céloztam rá, végül beadta a derekát.

Gyorsan összeszedtem magam, felvettem egy farmert, fehér felsővel és egy baba kék blézerrel.Igaz, hogy nyár volt, de ilyenkor még eléggé hűvös idő volt kint.Reggeli, kómás arcomat helyre hoztam, egyenes hajamat leengedve hagytam.Összeszedtem a táskámba a cuccaimat, bekaptam egy müzli szeletet és már otthon sem voltam.

-Jó reggelt Farah!-köszöntött Simon a recepciós, mikor beértem.

-Viszont!-mosolyogtam rá, majd kikértem az irodámnak a kulcsát és otthagytam.

A tervezett időnél, sokkal tovább tartott a tengernyi papír átválogatása, pluszba Audrina rám sózott egy feladatot, miszerint ki kellett töltenem a cég alap adatait minden papíron az egyik pályázathoz.Azt hittem beleőszülök mire végzek vele.

Hazafelé menet annyira tűzött a nap, hogy levettem magamról a blézert és a táskámba csomagoltam, napszemüveget fejemre toltam. Beugrottam a kisboltba és vettem délutánra inni valót, Nicknek a kedvenc csokiját és gyümölcslevét, meg valami rágcsálni valót magamnak estére. Főzni borzalmasan tudok, ezért rendelni szoktam a kaját, ha éhes vagyok.

Felcipeltem a második emeletre a szatyrokat, kinyitottam az ajtót és megkönnyebbülve dobtam le a kezemben lévő dolgokat amikor beértem. Levetkőztem, elpakoltam amit vettem és miután átöltöztem egy rövid sortba, barna, rózsás atlétával, úgy döntöttem, felhívom anyut.Második csörgésre felvette.

-Szia Kincsem!-szólt bele, mire elmosolyodtam.

-Szia Anyu!Hol jártok?-érdeklődtem, miközben leültem az asztalhoz és hajamat kezdtem piszkálni.A háttérből egy óriási büfögés és egy visszatartott hatalmas nevetés hallatszott.Felnevettem.-Egészség!-nevettem bele a telefonba.

-Az öcséd volt, egyébként Watfordnál, fél óra és ott vagyunk.-kuncogott anyu a telefonba.

-Oké.Vigyázz az úton! Szia, szeretlek!-köszöntem el tőle, majd válasz sem várva letettem a telefont.A maradék fél órában beültem a tévé elé és valami nyálas sorozatot néztem.Borzalmas volt.Óriási sóhaj hagyta el a számat, mikor meghallottam a kaputelefon hangját.Kinyitottam nekik az ajtót és tűkön ülve vártam, mire felérnek a második szintre.

-Szia Édesem!-guggoltam le öcsémhez és kaptam ölembe, mihelyst beértek az ajtón.

-Szerbusz Drágám!-ölelt meg anyu, miután elengedtem Nicket.Adtam egy puszit az arcára és segítettem behozni az öcsém cuccait.

-Hello London!-lépett be tárt karokkal az ajtón Emily, majd feljebb tolta a szeméről a napszemüveget.Tátott szájjal néztem barátnőmet, mert egy szóval sem említette volna a Drága, hogy ő is jön.Nyakába vetettem magam, mire nevetve ölelt vissza.

-Úgy gondoltam ketten jobban tudnátok figyelni Nickre a hétvégén.-nézett rám mosolyogva anyu.

-Itt maradsz egész hétvégén?- fordultam ismét barátnőm felé, mire büszkén bólogatni kezdett.-Wá, de jó lesz!-tapsikoltam örömittas hangon.Nick nevetve nézett rám.Lehajoltam hozzá, lehámoztam róla szandálját, kalapját és bevittem a nappaliba.

A délután folyamán elég jól elszórakoztunk, anyu úgy döntött, hogy lefekszik egy kicsit pihenni mielőtt este haza vezetne.Addig mi lementünk a Trafalgar térre és galambokat(KEVIN!xd) kergettünk és rengeteg képet csináltunk.Nick majdnem beleesett a szökőkútba, de Em sikeresen megmentette.Természetesen hazafelé egész végig azt kellett hallgatni, hogy Ő milyen egy SuperWoman, amiért megmentette az öcsémet.

Arra értünk haza, hogy anyu a konyhában sürög.Annyi adagot csinált, hogy egész hétvégére elég lenne.Rendesen megvacsoráztunk, majd anyu úgy döntött, hogy ideje elindulnia, ha időben akar hazaérni.Fél óra volt míg elbúcsúzott Nicktől, még könnyei is kicsordultak, hogy itt kell hagynia két napra kicsi fiát.Aztán jöttünk mi Emilyvel. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rá, és felsorolt vagy száz dolgot, hogy mit hogy kell csinálni, ha valami baj történne.A barátnőmmel csak hevesen bólogattunk, kaptunk két-két puszit, Nicket újra összeölelgette, összepuszilgatta és itt hagyott minket.Az öcsém már annyiszor volt velem kicsinek, hogy meg sem kottyant neki anyu hiánya.Egyáltalán nem volt anyás, ami még egy okot adott az imádatára.

Már hét óra volt, mikor megfürdettem Nicket, majd az én szobámban az ágyamba fektettem, egy pohár kakaóval elaltatva.Édesen szorította magához Bauntyt, a plüss elefántját a cuki,állatos kezes-lábasában.Késztetés éreztem arra, hogy lefényképeztem, majd miután megtettem, feltöltöttem twitterre megcímkézve: 'Egész héten itt lesz az öcsém.<3 Jó éjszakát.'

Emilynek megágyaztam a nappaliban lévő kihúzható kanapén, lefürödtünk, átöltöztünk pizsamába és megnéztünk egy filmet, miközben megbeszéltük mik történtek mostanában, kifecsegtük a többieket és emlékeket elevenítettünk fel, pont mint régen...

33.Hirtelen történt

Bocsánat, hogy így estére jött a rész, de családi program volt egész nap :$

Sajnálom ha ilyen érzelgősre sikerülnek mostanában a részek, de nem lehet mindig Happy minden :')

Jó olvasást!<3

Love.

Hajnalban hangos szirénára keltem fel.Próbáltam visszaaludni, de a hang egyre csak közeledett és egyre hangosabb lett.Megdörzsöltem a szemem, majd elbotorkáltam az ablakig és kilestem rajta.A pulzusom az egekbe szökött,a gyomrom mogyorónyira zsugorodott, mikor megláttam a szirénázó mentőt, amint leparkol a házunk előtt.Az emberek kiszállnak belőle és berohannak a házba.Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam ki a szobámból, az ijedtségtől könnyeim záporozni kezdtek.Ám mikor megláttam, hogy a nappali közepén a mentősök épp újraélesztik az élettelen, hanyag testét, a lépcső aljában ledermedtem.A szívem szinte kettéhasadt a látványtól, fel sem tudtam fogni, hogy mi történik, csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt elájulok.Nem, ez nem lehet!Ez nem lehet igaz!Még egy nyomás a mellkasán, majd egy újabb és újabb, de mind sikertelen volt.Zokogva borultam térdre és fuldokoltam saját könnyeimben a lépcső alján.Torkomban hatalmas gombóc keletkezett, ereim megfeszültek, levegőt alig kaptam.Ziháltam.Milliónyi kérdés, gondolat, emlék tört fel bennem, amint láttam, hogy már nem tudják vissza hozni.Kész, elveszítettem.

De miért pont velem? Miért pont most? Egyáltalán hogyan? Sosem volt beteg.

Zokogva szaladtam oda anyuhoz, akit a kanapén ülve próbáltak kifaggatni a mentősök és lenyugtatni a szörnyű hír közlése után.Nyakába ugrottam és mind a ketten rázkódtunk a sírástól.Annyira gyenge volt, sehol az a megszokott erős szorítás, éreztem rajta, hogy teljesen összeomlott.El sem bírtam képzelni, hogy neki mennyire rossz lehet, de nem kell félteni, nekem sem volt ám kutya.

Szívemből mintha kitéptek volna egy darabot és Ő elvitte magával.Le a mélybe, a sötétségbe.

A mentősök feltették a hordágyra élettelen testét és kivitték a kocsihoz.Anyu a földre borulva zokogott, majd össze-vissza köhögött a levegőhiánytól.Tudtam, hogy most nekem kell össze szednem magam, erősnek lennem és megnyugtatnom anyát.De hogy lehet ha én magam is kétségbe vagyok esve teljesen?

Mellé ültem a földre, hozzábújtam szorosan és együtt sírtunk ismét.Egy óra múlva már nem volt ott senki, de még mindig a földön ültünk.Nekem már szinte elfogytak a könnyeim, de belül az a szúró, maró, égető érzés megmaradt.Anyu már csak némán magába roskadva sírt, miközben reménytelenül magyarázta magának, hogy ez csak egy rossz álom.

Azon az éjszakán semmit nem aludtam, de tisztában voltam vele, hogy anyu sem.Néha-néha hallottam amint magának motyog valamit, majd tehetetlenül újra sírni kezd.

*

2 nap telt el az eset óta.2 borzasztóan szörnyű, megkínzott, sírással teli nap azóta, hogy elvesztettem az apukámat.Még mindig nem tudom felfogni, elfogadni pedig egyáltalán nem akartam.Egyre csak kérdések bolyongtak a fejemben.

Másnap mindenki tudott a hirtelen történt balesetről és az összes rokon, barát, ismerős, szomszéd itt volt.Nem mentem le hozzájuk.Nem bírtam lemenni és nem is engedtem fel senkit anyán kívül.Mindenki megértette és nem zaklattak.Még jó, hogy Nick nem érezte át annyira ezt a helyzetet.Szegény!El sem tudom képzelni, milyen lesz majd neki apa nélkül felnőni.Hisz én már ez évben tizennyolc éves leszek, de ő? Vele mi lesz?

Kivánszorogtam az ágyamból.Fel sem öltöztem, ahogy az elmúlt napokban sem. Hajamat megfésültem, arcomat már meg sem mertem nézni a tükörben. Ránéztem az órára, ami fél tízet mutatott.

-Gyere le Farah drágám egy kicsit!-nyitott be anyu az ajtón.Mereven bólintottam, majd utána indultam. A lépcsőn leérve egy óriási súlyt éreztem a nyakamban.Szó szerint.Rázkódott a sírástól, ami nekem is újra könnyeket csalt a szemembe.Együtt sírtunk Emilyvel.

-Annyira sajnálom!-suttogta meggyötörten, mire hangos zokogásba kezdtem.Elengedett és egy újabb ember ölelő kezeit éreztem.

-Részvétem Királylány!-halottam Harry hangját közvetlenül a fülem mellől, majd egy puszit nyomott az arcomra.Sorba az összes fiú megölelt és részvétét nyilvánította.Ezt a kört anyunál is lefutották, aki nem bírta tartani magát és újra sírni kezdett.Belépett az ajtón az utolsó személy is.Rám nézett, mire zokogva odafutottam hozzá és nyakába vetettem magam.Ölébe kapott és felcipelt az emeletre a szobámba.Akármennyire is akartam abbahagyni a sírást és megbeszélni vele a dolgokat, egyszerűen nem ment.Nem tudtam magamnak megálljt parancsolni.

Leült az ágyra, előröl az ölében ültem és nyakához bújva sírtam.Szorított magához miközben hátamat simogatta és nyugtatni próbált, de tudta, hogy úgyis hiába.

-Nagyon sajnálom Édesem!-suttogot fülembe, miután sikerült kissé megnyugodnom és nem egy bömbölő óvodásnak tűnnöm.

-Miért?-tettem fel az egyetlen kérdést ami kijött a számon és szipogva mellkasának borultam.Tehetetlenül nézett rám, de szorításán nem engedett volna semmi pénzért.

-Hogyan kerültetek ide?-kérdeztem tőle suttogva.A falat tanulmányoztam, nem néztem rá, egyszerűen képtelen voltam még a múltkori eset után a szemébe nézni.

-Anyukád felhívta Emilyt, hogy mi történt és azt mondta, jó lenne ha hazajönne hozzád, mi is megtudtunk és azonnal jöttünk hozzátok.-döntötte homlokát az enyémnek.Lehunyt szemekkel hallgattam mondandóját.

-És te hogy-hogy velük jöttél?-tettem fel a kérdést, ami már nagyon bökte a csőrömet.

-Szerinted magadra hagylak egy ilyen helyzetben?Még ha nem is...-nyelt egy óriásit és megköszörülte a torkát.-nem is vagyunk együtt, legalább legjobb barátodként...-levegőt is elfelejtettem venni, amint kipréselte magából az utolsó mondatot.

-Direkt csinálod ugye?-suttogtam meggyötörten.

-Micsodát?-rázta meg értetlenül a fejét.Felsóhajtottam.

-Hogy még rosszabb legyen az egyébként is elviselhetetlen érzés.-nyitottam ki szemeimet és mélyen a barna szempárba meredtem.Kétségbeesést tükröztek.Lesütötte tekintetét.

-Nem tudom mit kéne csinálnom.-motyogta halkan.Tudtam, hogy már rég nem apu...haláláról beszéltünk, hanem kettőnkről.

-Megértelek.-sóhajtottam egy óriásit és beletemettem az arcomat indigókék pulóverébe.

-Az igazság az, hogy már megbocsájtottam, de valamiért nem olyan, mint az előtt.Nem tudok teljesen megbízni benned.-lehunyta a szemét, elengedte egyik kezével a derekamat, hátra hajtotta a fejét és hajába túrt. Nem tudtam a sok érzés közül melyik a legborzalmasabb.

-Már soha többet?-tettem fel a végső kérdést, majd könnybe lábadt szemekkel ránéztem.Feszülten felsóhajtott.

-Nem tudom Farah.Kell egy kis idő hozzá.-kezét visszarakta a derekamra, fejét vállamba fúrta.Lehunyt szemekkel hátát kezdtem simogatni és egyre csak azon gondolkoztam, hogy mikor lesz már ennek a szörnyű időszaknak vége.

32.Otthon, édes otthon

Jóreggelt!:$

MEGERŐSÍTETTÉK A HÍRT A FIÚK, HOGY NEM LESZ SEMMI A NICKELODEONNAl!

ITT MARADNAK EURÓPÁBAN A DRÁGÁINK!<3 (annyira örültem neki)

Bocsánat, hogy tegnap nem hoztam a részt, de bandáztunk egy kicsit :D

A részhez hozzáfűzni valóm annyi, hogy nem valami esemény dús, de nézzétek el nekem, most keltem fel :$xd

A következő rész, nem tudom mikorra várható, legkésőbb hétfőn mindenképp lesz:

Tegnapi megasztárt néztétek? ki volt a kedvencetek? Puskás Peti előadásától, szó szerint meghaltam.Imádom azt a számot!

esetleg ha valaki nem tudná melyikről is van szó: http://www.youtube.com/watch?v=Vv7YI3RCUa4

Na nem regényezek itt nektek, tudom, hogy már olvasni akartok :D

Jó olvasást!<3

Love.

Nagyon halkan léptem be a házba.Levettem a csizmámat,kabátomat, táskámat a kanapéra dobtam.A konyhában fel volt kapcsolva a villany, ezért elindultam a fény irányába.Mikor közelebb értem, láttam, hogy anyu ül az asztalnál, torkig a papírmunkáiba temetkezve.Odasétáltam hozzá és felültem a pultra.

-Farah?-nézett rám nagy szemekkel.-Te meg mit csinálsz itthon? Nem úgy volt, hogy csak holnap jössz?-állt fel a székről, hozzám sietett és szorosan megölelt.

-Igen, úgy volt, de már nem bírtam tovább.-sóhajtottam egy nagyot, miközben újra a fejembe kószáltak a mondatok, az események.

-Na mesélj Kincsem!-ült le anyu az asztalhoz, majd felém fordult.Elmeséltem neki mindent.Tényleg mindent.Az utazást, a vidámparkot, a lányokat, a bulit, a veszekedést, a zongorázást, az újabb veszekedést és ahogy ott hagytam őket.Anyu elmondta a véleményét, hogy mennyire felelőtlen dolog volt annyit innom és lefeküdni valaki mással, de a ribancos félreértésnél Zaynnek megmondta volna a magáét.Azt is elmondta, hogy rossz előérzete van azzal kapcsolatban,hogy Emilyt csak úgy ott hagytam.

Mint valami emlegetett szamár, erre a mondatra megcsörrent a telefonom.A kijelzőn Em neve állt.Vettem egy mély levegőt és megnyomtam a zöld gombot.

-Igen?-szóltam bele.

-Farah Veiden!Mi az istent csináltál?-hallottam meg a vonal másik végéről a barátnőm mérges hangját.

-Hazajöttem?-kérdeztem vissza, miközben megforgattam a szemem.

-Azt vettem észre, de azt, hogy miért nem szóltál, valahogy nem tudom kilogikázni...-

-Aludtál és magamba akartam hazajönni.Plusz tudtam, hogy mennyire szeretnél maradni Louis buliján.-válaszoltam egyszerűen, váll rántva.

-Attól még szólni lehetne, megértettem volna.-

-Jó, bocsánat.-

-Egyébként jól vagy?-halkult le a hangja.-Mondták a fiúk mi történt...-

-Csak rátett egy lapáttal az amúgy is szörnyű érzésre.-

-De kivel beszéltél? A fiúk sem tudták megmondani.-

-Az isten szerelmére, hát Nickkel. Először anyát felhívtam, utána megkértem, hogy adja oda a telefont Nicknek és vele beszéltem.Erre Zayn belép a konyhába és leribancoz, holott ő tudhatná, hogy- hogy szoktam az öcsémmel beszélni.-csattantam fel és hisztérikusan magyaráztam.

-Ez..durva.-jött a válasz a barátnőmtől.

-Az.-értettem vele egyet.

-Na megyek, mert bealszok, pedig csak most keltem fel.-nevetett bele, mire elmosolyodtam.

-Oki.Jóéjt, vigyázz magadra!-köszöntem el, majd letettem.Anyu felé fordultam, aki addigra vissza temetkezett a munkái közé.Az órára pillantottam, ami már fél egyet mutatott.

-Anyu!-ugrottam le a pultról

-Hmm?-

-Nick mikor fog felkelni enni?-kérdeztem, mire ránézett az órára.

-Bizonyára nemsokára.-adta a választ, mire bólogatni kezdtem, kimentem a nappaliba a táskáimért, felvittem őket az emeletre és kipakoltam belőlük.A ruháim többsége a szennyes kosárban végezte, a többit elraktam a szekrénybe.Gyorsan elmentem lezuhanyozni, hajamat leengedtem, felvettem a pizsamámat.Miközben a tükörben tanulmányoztam arcomat, Nickk sírása ütötte meg a fülem.Gyorsan átmentem a szobájába,kivettem az ölembe és ringatni kezdtem, hogy ne nagyon ébredjen fel.Ilyenkor éjszaka mikor eszik, mindig csak félálomba van.

-Shh!-ringattam tovább az ölembe, majd anyu felhozta a cumisüvegét, leültem vele az ágyra és megetettem.Vissza is aludt a cumin, úgyhogy nem teljesen végzett vele.Óvatosan visszahelyeztem a kis ágyba és gondosan betakargattam.Adtam egy puszit a homlokára, majd magára hagytam.

Átmentem a saját szobámba és az ágyamra dőltem.Az óra már fél kettőt mutatott, de valahogy még mindig nem voltam álmos.Bekapcsoltam a laptopomat és felmentem twitterre.Rengeteg új követő várt rám és mentions.Egyre inkább azon gondolkoztam, hogy csinálok a profilom mellé egy másikat, ahol nem tudják, hogy ki vagyok.Kezdett nagyon elegem lenni ebből a dologból.Mindenhol csak azt láttam, hogy 'jaj, de szerencsés az a csaj' 'sokáig!' 'végre van barátnője Zaynnek' 'nekem nem szimpi' 'fúj, nézzétek már meg'...

Szörnyű volt olvasni őket.Csipogtam egyet.

Farah_ nem tudok aludni...

Erre jött egy csomó twitt, mind beszélgetés kezdeményezése vagy kérdések, hogy miért nem tudok aludni.Dühített, úgyhogy inkább kiléptem a twitterből.Felnéztem Tumblr-re, ahol találtam egy csomó képet magunkról agyon szerkesztve.Weheartit-re már fel sem mertem menni.Úgy döntöttem, hogy feltöltöm a gépre a fényképezőgépen lévő képeket. Gyorsan csináltam neki egy mappát, áthelyeztem. Mikor végzett megnyitottam őket és elkezdtem nézegetni. Nickről rengeteg kép volt csinálni, egyeseken jóízűen felnevettem vagy csak mosolyogtam. Tisztában voltam vele, hogy a közös képeink is rajta vannak.Mikor azok kerültek sorra, minden képen elidőztem és alaposan megfigyeltem az összeset.A már említett kedvenc képemet, kiraktam háttérképnek a gépen.Annyira édesen mutatott.

A karácsonyi képek következtek, amiket csodálattal néztem végig.A nagy,boldog család.Rengeteg kép volt Nickről meg róla, de Rólunk is.Rólunk?Ugyan, már nincs is ilyen szó.Van Ő és vagyok én.

Mielőtt még újra megkönnyeztem volna, gyorsan kikapcsoltam a laptopomat, bebújtam az ágyba és aludni próbáltam, de a gondolatok még így is a fejembe kószáltak...

31.Kitartás Bébi!

Hellobello mond mit szólsz, mi vagyunk a GoldenCoast!

Na hali!:D

HAPPY DIRECTIONER DAY DRÁGÁK!<3

Ma már a kezemben tarthattam az Up All Night lemezem, úgyhogy nekem eléggé happy :D

A részhez már megint nem találtam képet, ezért úgy nézzétek, hogy az egyik saját képemet raktam föl hozzá!(: (remélem nem bánjátok)

Köszönöm a sok-sok komit az előző részhez.Óriásiak vagytok!

El sem hiszem, hogy ez már a 31. fejezet :')

Elképzelhető, hogy a szünetben majd gyakrabban fog rész jönni, de semmi sem biztos!

Na,de...

Jó olvasást!<3

Love.

Megfordultam, mire Niallt és Harryt láttam meg, lesokkolva az ajtóban.Zavartan vissza fordultam a hangszerhez és lezártam. Felálltam a kis székről, megigazítottam a ruhámat, majd elindultam a fiúk elé.Megálltam előttük, de még mindig nem szólaltak meg, bámultak egymásra, vagy éppen rám.

-Mi az?-néztem rájuk összevont szemöldökkel, ugyanis tényleg nem értettem ennek a nagy némaságnak az okát.

-Wow!-rázta meg hitetlenkedve Niall a fejét, majd a nyakamba ugrott.

-Elárulnátok végre, hogy mi olyan nagy dolog?-

-Annyira durván énekelsz meg-meg zongorázol!-akadt le rólam Niall és nézett továbbra is csillogó szemekkel

-Gyönyörű volt!-ölelt meg Hazza is.Zavartan, szemlesütve elmotyogtam egy 'köszönöm'-öt.

A két fiú kifaggatott ezzel kapcsolatba, amit én lelkesen meséltem el nekik.Aztán egy óra után, mikor már csak hülyéskedtünk, rápillantottam az órámra, ami már hét órát mutatott.Úgy döntöttem, hogy ideje felhívnom anyut, ezért magukra hagytam a fiúkat, átmentem a szobánkba és tárcsáztam a számát.

-Szia Kincsem!Minden rendben?Hogy-hogy nem hívtál?Jó volt a buli?Történt valami?-halmozott el két másodpercen belül a kérdéseivel.

-Szia anyu!Igen minden rendben.Bocsi, hogy nem hívtalak, de bevallom, teljesen kiment a fejemből.-

-És a buli milyen volt?-

-Hát öö...jó volt.-

-Ez nem volt valami meggyőző!-

-Tényleg jó volt.-

-Történt valami Farah?-aggodalmaskodott, de nem akartam ezt telefonon megbeszélni.

-Holnap reggel hazamegyek és minden elmesélek!-ígértem meg.

-Rendben Kicsikém! Azért majd hívj fel reggel, amikor indulsz!-

-Oké!Nick hogy van?-tereltem a témát az öcsémre, aki már eléggé hiányzott.

-Nem a legjobban.Lázas és alig akar enni!-panaszkodta anyu, mire felsóhajtottam.Hirtelen eszembe jutott valami.

-Most alszik?-kíváncsiskodtam, miközben lesétáltam a konyhába inni.

-Nem.Itt van az ölemben.-hangzott a válasz.

-Odaadod neki egy kicsit a telefont?-néztem boci szemekkel, nem mintha ezt látta volna.

-Ha nagyon szeretnéd!-majd hallottam, amint anyu beszél valamit az öcsémnek, mire édes szuszogást hallottam a vonal másik végéről.

-Hát szia Édesem!-dőltem neki a pultnak háttal.-Beteg vagy?Kitartás Bébi, holnap megyek haza és elmegyünk valahova.De aztán enni ám!Jó legyél!-küldtem egy cuppanósat a telefonba, mire az öcsém a vonal másik végén felnevetett.

-Na jól van, kislányom!Megyek leteszem aludni az öcsédet!-

-Rendben!Szia!Szeretlek!-köszöntem el, majd választ sem várva letettem.A telefonomat visszacsúsztattam a zsebembe, öntöttem magamnak inni, visszadőltem a pultnak és elkortyolgattam.

-Kivel beszéltél?Hallottuk ám!-robbantak be a fiúk a konyhába.

-Valakivel...-néztem rájuk sunyin.A két fiú mögül előlépett még egy.Lenéző pillantásai eléggé fájtak.

-Ribanc!-sziszegte az orra alatt miközben a szekrény felé vette az irányt, de nem eléggé halkan, ugyanis tisztán hallottam.A fiúk fájdalmasan felszisszentek, ezzel jelezve, hogy ők is hallották.

-Parancsolsz?-néztem rá

-Úgyis hallottad...-ejtette ki a szavakat gúnnyal a hangjában miközben megrántotta a vállát.Felment bennem a pumpa.Közelebb léptem hozzá.

-Nincs jogod oktalanul leribancozni, amúgy meg semmi közöd ahhoz sem, hogy kivel beszéltem.Igazán állíthatnál magadon mert kezdesz elszállni!Inkább menj és tedd tönkre magad azzal az értelmetlen cigivel 'rossz fiú'!-ejtettem ki gúnnyal az utolsó két szót.Elléptem mellőle, elhaladtam a két fiú megdöbbent pillantása mellett és feltrappoltam a szobánkba.Előkaptam a táskáimat a szekrényből, összeszedtem a ruháimat, beledobáltam őket.Behordtam a fürdőből a cuccaimat, majd azok is a táskában landoltak.Hajamat megigazítottam, de átöltözni már nem volt kedvem.Hívtam egy taxit, majd lecipeltem a táskáimat a lépcsőn.Emily az előszoba kanapén aludt gondosan betakargatva, Niall is bealudt a fotelban.Egyedül Harry nézte a tévét.

-Hát te hova készülsz?-kapta felém a fejét, mikor meghallotta, hogy lefelé jövök.

-Haza.-adtam meg az egyszerű választ egy vállrántással kísérelve.Felpattant a fotelból és felém vette az irányt.

-Hogy mi?-tette karba a kezét,mire lesütöttem szemeimet.-Miért?-tette fel a következő kérdést, bár elég egyértelmű volt rá a válasz.

-Miatta!-néztem mélyen a szemébe, de nem bírtam sokáig.Nagyon nehéz összetört szívvel egy erős lányt mutatni kifelé.Harry pedig teljes mértékig átlátott rajtam, talán még jobban, mint Emily.Széttárta a kezeit, mire ledobtam a kezemben lévő táskákat a földre és belevetődtem. Szemeim könnybe borultak, fejemben újra és újra lejátszódott, ahogy leribancoz, a szánakozó pillantása, a gúnyos hangneme, ahogy a fejéhez vágtam a jelenlegi álláspontot. Borzalmas volt...

-Figyelj!Ha Emily még Lou bulija előtt haza akarna jönni utánam, ne engedd neki, kérlek!Tudom, hogy szeretne itt maradni, de képes lenne azonnal utánam jönni.És nekem is jól esne most egy kicsit ha magamba lennék, illetve Nickkel!-bíztam rá Harryre a barátnőmet, majd kisöpörtem szememből könnyeimet.

-Biztos?-nézett rám aggódóan, mire határozottan bólintottam.Még egyszer megöleltem, felöltöztem, kezembe kaptam cuccaimat és már ott sem voltam.A ház előtt várt rám a taxi.Beszálltam, bemondtam a címet és fáradtan dőltem hátra az ülésen.Levettem a kabátomat, cipőmet, felhúztam lábaimat és átkaroltam őket.Kivettem a zsebemből a telefonomat, megnéztem rajta az időt, ami már háromnegyed nyolcat mutatott.Lesz éjfél mire hazaérek. Remek! Bedugtam a fülesemet és elindítottam a telefonomon a kedvenc lejátszási listámat.

Kifelé bámultam az ablakon, a kivilágított utcákat, sötét környékeket a vízcseppeket az ablakon.Nagyszerű alkalom volt rá ez az út, hogy a gondolataimba meneküljek, abba a világba, ahol csak magamra számíthattam.

30.Piano

CSILLÁMPÓNIJAIM!<3

IMÁDLAK TITEKET, ÚGYHOGY MOST GYEREKNAPOZUNK! (nanemhozzászokni:D)

Mivel annyira szeretlek titeket és a véleményeiteket, hoztam ma még egy részt:))

Hát ebben a részben ismét van egy kedvenc számom :$

Imádom Bruno Marst!Egy Isten!<3

Mellesleg nagyon köszönöm a sok visszajelzést az előző részhez!Tetszett, hogy nektek tetszett.(igaz milyen jól megfogalmaztam?xd)

Jó olvasást!<3

Love.

Muszáj volt megkeresnem Emilyt és ehhez le kellett mennem a többiekhez. Összegumiztam fejem tetejére a hajamat, megmostam az arcomat, piros színben pompázó szemeimmel viszont semmit nem tudtam csinálni.Lesétáltam a lépcsőn és az étkező felé vettem az irányt.Mikor beléptem minden szempár rám szegeződött.Nem akartam senkivel sem szembenézni, ezért Emily felé fordultam, ő csak kíváncsian vizslatott a szemével.

-E-Em!-szólítottam meg, majd gyenge hangom miatt kicsit megköszörültem a torkomat.-Tudnál jönni?-néztem rá kérlelően, mire felpattant és a tányérját a mosogató felé vitte.

-Nem vagy éhes Farah?-nézett rám mosolyogva Niall.Lassan megráztam a fejem.Tudtam, hogy nem kéne, de nem bírtam ki és mégis Rá néztem.Szomorú tekintettel bámulta a rajtam lévő pulcsit, mire leesett, hogy tulajdonképpen mindenki tudja, hogy az Övé volt.Zavartan elkaptam róla a pillantásom, egyenesen Harry értetlen szemeibe bámultam.A lépcső felé pillantottam a szememmel.Szerencsére vette az adást, felpattant az asztaltól és sietve kilökdösött az étkezőből.Felsétáltunk a lépcsőn Emmel a nyomunkban.

-Na mi történt?-vágódott le Harry az ágyra, miközben kíváncsi szemeket meresztett rám.

-Valami baj van?-jött oda Emily és furcsán méregetni kezdett.Elmeséltem nekik, amit a tévében leadtak.

-Hát ez várható volt.-szólalt meg Hazza.-És a rajongók mit szóltak hozzá?-

-Nem tudom.Nem néztem.-rántottam meg a vállam.

-Add csak ide a laptopodat az asztalról!-nyújtózkodott az említett tárgy felé Emily.Kezébe nyomtam és levágódtam közéjük.Felmentünk a twitteremre.Először is a követőim számán akadt meg a tekintettem.Volt vagy plusz ötszáz follow, amit csak kitágult szemekkel lestem.Százkettő, azaz százkettő(!) mentionsom volt.Emily rákattintott és bele nézegettem.Nagyon megoszlott a vélemény.Egyesek szerint tökéletesen passzolunk egymással, mások szerint pedig egyáltalán nem és állításuk szerint Neki teljesen másmilyen barátnő illene.

Annyira rossz volt végig olvasgatni a sok utálkozó üzenetet, de a jókívánságokat is ugyanolyan rossz volt, mikor valóban pedig ilyen helyzetben vagyunk.Hiszen szakított velem.

Szám szélét kezdtem el rágni, nehogy megint elsírjam magam.Hát nem sikerült.Nem hiszem el, hogy ennyit nem vagyok képes kibírni.Az istenért Farah!

-Na ne kezdj el megint sírni!-karolt át Harry.Vállára döntöttem a fejem és hosszú percekig csak magam elé merengtem.Hogy lehettem ilyen? Mire volt jó? Az egész az én hibám!

-Most nehogy önmarcangolásba kezdj!-bökött oldalba Emily, mintha csak a fejembe látna.

*

A délután folyamán mivel szabadnapja volt a bandának, hogy kipihenje a tegnapi bulit, mindenki szabad foglalkozásba kezdett.Louis és Flo elmentek valahova.Liam és Danielle moziba mentek...vagyis azt hiszem.Zaynt egész nap nem láttam, Niall pedig feljött hozzánk és a délután folyamán többnyire együtt hülyéskedtünk. Hülyéskedtünk? Ugyan, amit én csináltam az csak szimplán jó pofizás volt mindenhez. Leginkább egyedül lettem volna, de tudtam, hogy annak csak rossz vége lenne. Mikor Emily és a fiúk sikeresen kidőltek a viháncolás folyamán, elindultam felkutatni a nagy házat.Legelsőnek Lou szobájába nyerhettem bepillantást.Hogy honnan ismertem fel? Ki ne találta volna ki a tömlöcnyi plüssrépából az ágyon és a szanaszét dobált csíkos pólókból? Komolyan.Annyi csíkos pólója volt, hogy az hihetetlen.De egyik sem volt egyforma, az összes különbözött egy kicsit.A következő is az egyik fiú szobája volt.Igazság szerint nem tudtam eldönteni, hogy az most Niall vagy Liam szobája-e.Harryé nem lehetett, ahhoz túlságosan is tiszta volt.Amint azt gondoltam a következő szoba egy oltári nagy kupi volt.Kitaláljátok kié? Naná, hogy Hazzáé.Találtam egy kis stúdiót is az egyik ajtó mögött, de inkább nem mentem be, abból csak az lett volna, hogy valamit elrontok vagy eltörök.

Ahogy a következő helyiségbe beléptem egy társalgó féle volt.Barna szín uralkodott, barna bútorokkal.Középen egy óriási több részes kanapé.Felcsillant a szemem, amint megláttam a sarokban heverő kissé régi zongorát.Odasétáltam és lassan,óvatosan felnyitottam.Végig húztam ujjaimat a poros billentyűk tetején.Annyira hiányzott már.Régen nagyon sokat zongoráztam.Anyuék elcipeltek különböző versenyekre is, néhol helyezést is értem el.Aztán valamiért abbahagytam.Annyit játszottam már, hogy egyszer csak meguntam.

Viszont most, hogy újra kezem alá került, óvatosan játszani kezdtem rajta.Csak néhány hangot játszottam le, mikor eszembe jutott az egyik kedvenc dalom.Először csak a dallamát próbáltam lejátszani, majd egy kis idő után mikor nagyjából begyakoroltam, elkezdtem énekelni hozzá.Kicsit rekedt volt a hangom és bele akadtam.Megköszörültem a torkom és újra elkezdtem játszani a dallamot, majd mellé énekelni kezdtem.

-'I know you're somewhere out there (Tudom, hogy valahol kint vagy)
Somewhere far away (Valahol messze)
I want you back (Bárcsak vissza jönnél)
I want you back (Bárcsak vissza jönnél)
My neighbors think ( A szomszédaim szerint)
I'm crazy (Őrült vagyok)
But they don't understand (De nem értik meg, hogy)
You're all I have (Te vagy a mindenem)
You're all I have (Te vagy a mindenem)

At night when the stars (Éjjel, amikor a csillagok)
light up my room (Világítják be a szobámat)
I sit by myself (Egyedül vagyok)
Talking to the Moon (A holdhoz beszélek)
Try to get to You (Próbállak visszaszerezni)
In hopes you're on (Fogva tart)
the other side (A másik oldal)
Talking to me too (Hozzám is beszélj)
Or am I a fool (Oh, egy bagoly vagyok)
who sits alone (Aki egyedül üldögél)
Talking to the moon (A holdhoz beszélve)

I'm feeling like I'm famous (Híresnek érzem magam)
The talk of the town (A beszéd tárgya a városban)
They say (Azt mondják)
I've gone mad (Megőrültem)
Yeah (Igen)
I've gone mad (Megőrültem)
But they don't know (De nem tudják)
what I know (Azt amit én)

Cause when the (Mert amikor)
sund goes down (A nap lemegy)
someone's talking back (Valaki visszabeszél)
Yeah (Igen)
They're talking back (Ők beszélnek vissza)

At night when the stars (Éjjel, amikor a csillagok)
light up my room (Világítják be a szobámat)
I sit by myself (Egyedül vagyok)
Talking to the Moon (A holdhoz beszélek)
Try to get to You (Próbállak visszaszerezni)
In hopes you're on (Fogva tart)
the other side (A másik oldal)
Talking to me too (Hozzám is beszélj)
Or am I a fool (Oh, egy bagoly vagyok)
who sits alone (Aki egyedül üldögél)
Talking to the moon' (A holdhoz beszélve)-énekeltem teljesen beleélve magam, majd miután az utolsó hangokat is lefogtam, tapsot hallottam az ajtóból.Ilyedten kaptam hátra a fejem...